ötvös
(Lőcse, 1644–Nagyszeben, 1713. február 28.)
Valószínűleg Lőcsén tanult, 1675-ben Nagyszebenbe kerülve polgárjogot szerzett, és mester lett a céhben. Fiatal korának késő reneszánsz stílusát feladva díszedényein a barokk stílust kezdte alkalmazni. Az erdélyi magyar és szász vezető réteg számára dolgozott. Ötvöscéhe jelentős művészi exportot is lebonyolított moldvai és havasalföldi román fejedelemségek számára. 1680 körül dísztálat készített Salamon és Sába királynője ábrázolásával (aranyozott ezüst, korall száron, Iparművészeti Múzeum), 1682-ben bibliai jelenettel díszített fedeles kupát, 1684-ben kelyhet, 1685-ben keresztelő medencét, két gyertyatartót, három lábon álló füles tálkát, az Utolsó Vacsora-jelenettel díszített ostyatartót (mind a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban). 1697-ből való az ókori jelenetekkel díszített fedeles kupa (Magyar Nemzeti Múzeum); mellboglár, gyömbértartó (Iparművészeti Múzeum). Több kelyhe és fedeles kupája erdélyi evangélikus és református templomokban található. 1698 körül elkészítette Franckensteini Franck Bálint ezüstözött ón síremléktábláját (Nagyszeben, evangélikus templom).
Irodalom
Mihalik S.: Der Goldschmied Sebastian Hann, Acta Historiae Artium XVI., 1970. 151–197.
(Lipp Mónika)