HILLEBRANDT, Franz Anton

Osztrák építész, a klasszicizáló késő barokk egyik legtermékenyebb mestere. 1734-től a bécsi akadémián tanult, majd Németalföldön és német területeken töltötte gyakorló éveit. Három éven keresztül dolgozott Würzburgban Balthasar Neumann keze alatt, többek között a Schönborn hercegérsek számára készülő rezidencián, a korszak egyik legjelentősebb palotaépítkezésén. 1741-től főleg Bécsben és Magyarországon tevékenykedett. Első ismert önálló munkája a bécsi Ulfeld- (ma Dietrichstein) palota (1753–57). 1757-ben a Magyar Udvari Kamara főépítésze lett, s a hivatal székhelyén, Pozsonyban számos palota szerzőségét tulajdonították neki, amelyek közül dokumentumok hiányában stíluskritikai alapon csupán a Balassa- és a De Pauli-palotát tekinthetjük hiteles művének. 1764-ben újjáépítette a dóm tornyát, majd 1767-től melléképületekkel bővítette a Jadot és Paccassi által modernizált pozsonyi várat. A budai vár újjáépítési munkálatait 1765-től vezette, ahol a homlokzat és a belső terek alakításában játszott szerepet, s nevéhez köthető a Szent Jobb Kápolna megtervezése is. Ugyanezekben az években Mária Terézia megbízásából nyári rezidenciává és vadászkastéllyá építette át a féltoronyi kastélyt, s dolgozott egyháznagyjaink megbízásából is. Nagyváradon 1762-től ő vezette a G. B. Ricca által tervezett, s a mester halála miatt félbeszakadt székesegyház építkezéseit, Patachich Ádám megbízásából megtervezte a püspöki palota épületét, amely – bár az eredeti elképzeléshez képest jóval egyszerűbb kivitelben készült el, de még így is – az ország egyik legreprezentatívabb püspöki lakhelyének számított, s felépítette a kanonoki házakat. A szemináriumhoz készített terve nem valósult meg. A 18. század legnagyobb egyházi megrendelésre készült építkezése a Barkóczy Ferenc hercegprímás által tervezett esztergomi lett volna, amely a Várhegy teljes rendezésével számolt, s az ország vallási életének központját szándékozott létrehozni. A terveket ez esetben is ~ készítette, a megbízó korai halála azonban meghiúsította a megvalósítást. 1772-ben udvari főépítésszé nevezték ki, s ekkortól elsősorban az uralkodó megbízásait teljesítette. Bécs belvárosának szépítésén dolgozott, bővítette a Hofburgot, egy újabb emeletet épített a schloßhofi kastélyra, amelynek homlokzatát és belső tereit is átalakította (1773–80), Pozsonyban elbontotta a régi városfalakat, új gabonatárolót (1773), s koronázási dombot (1776) épített. 1777-ben az oktatási reform keretében Mária Terézia Budára, a várba költöztette a nagyszombati egyetemet, s a szükséges átalakítási munkákkal ~ot bízta meg, aki a kupola helyére csillagvizsgáló tornyot is tervezett (1777–79). II. József uralkodása alatt újabb koncepcióváltás következett, amelynek eredményeképpen Budát kormányzati és kulturális központtá alakították. Az egyetemet Pestre telepítették, az új hivatalok és intézmények elhelyezésére pedig elsősorban a feloszlatott szerzetesrendek várban lévő épületeit alakították át a költségmegtakarítás elvére hivatkozva. A legfőbb feladatok ismét ~ra hárultak. Az Udvari Kamara és a Helytartótanács számára a jezsuiták épületeit alakította át, a klarisszák kolostorát pedig az Országgyűlés alsó táblája, a főúri ház, valamint a kúria befogadására tette alkalmassá. Ezzel párhuzamosan a Magyar és az Erdélyi Kancellária összeolvasztása kapcsán a bécsi Bankgasséban három barokk palota egybeépítésével létrehozta az új intézmény székházát (ma a Magyar Köztársaság Nagykövetségének az épülete). Élete utolsó tervét 1792-ben a Pesti Német Színház számára készítette, amely azonban nem valósult meg.