festő
(Pozsony, 1834. december 13.–Budapest, 1902. szeptember 2.)
Mestere: Rahl • Fischbach • Voltz • Schleith
A festő, műkritikus, művészeti iskolaigazgató, az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja; 1861-ig eredeti nevén Kletteként, majd Keletire magyarosítva írta alá munkáit. 1901 januárjában a királytól magyar nemességet kapott, ezután írta a nevét y-nal. Jogi diploma után tért át a művészi pályára, s tanult Bécsben Rahlnál, Münchenben Fischbach, Voltz és Schleith mellett. Tájképei a magyar romantikus festészet körét gyarapítják, amelyeken az akkor már elismert » Markó Károly, [2] » Ligeti Antal [3] hatása érződik. A Magyar Nemzeti Galériában őrzik főművét, A száműzött parkja (1870) nagyméretű vásznát. Ismert még a Király őfelségének gödöllői vadászterületéről című, a millenáris kiállításon bemutatott, a romantikus akadémizmus kritériumait sűrítő olajképe. Életművét azonban elsősorban nem festészete jellemzi. Báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter megbízására, külföldi minták alapján ő készítette elő a hazai mintarajziskola és rajztanárképző intézet programját, amelynek első nagyhatalmú igazgatója lett. Oktatási és ismeretterjesztési elvei között mindennél fontosabbnak tartotta az akadémikus alapokon nyugvó mesterségbeli tudást. A hatvanas évek közepétől jelenteti meg művészeti írásait; esztétikai és pedagógiai elképzelései számos esetben szembehelyezték modernebb elveket valló kollégáival (» Szinyei Merse Pál [4]lal, » Székely Bertalan [5]nal). Összegyűjtött kritikáit 1910-ben Művészeti dolgozatok címmel adta ki. Jelentős szerepe volt a Képzőművészeti Társulat megalakításában, amelynek 1874-től két évtizedig volt az igazgatója.
Irodalom
Szana T.: Száz év a magyar művészet történetéből 1800–1900, Budapest, 1901 • NN.: (nekrológ), Művészet, 1902. 345. • Lyka K.: Nemzeti romantika, Budapest, 1942 • Szabó J.: A XIX. század festészete Magyarországon, Budapest, 1985.
(Egri Mária)