KRAUSS, Johann Anton

A magyarországi rokokó plasztika fontos képviselője. Származására és tanulmányaira nézve nincsen pontos adat, feltehetően Klosterbruckból (Morvaország) érkezett Magyarországra. Nevéhez fűződik a jászói premontrei prépostsági templom szobrászati díszének kialakítása (1764–66 k.). Monumentális, Szent Rókust, Szent Miklóst, Szent Ambrust, Szent Sebestyént, Jakab apostolt és Boldog Hermann Józsefet ábrázoló fehér stukkószobrai a főoltár, ill. a templombelső egy-egy szabadon álló oszlopa előtt helyezkednek el. Ő készítette a templom tabernákulumát és a homlokzaton Szent István és Szent Imre szobrát. A megrendelés teljesítése után letelepedett Jászón. Másik magyarországi főműve az egri, egykori jezsuita, később ciszterci templom főoltára (1769–70). A színpadi jelenethez hasonlóan kialakított, egész szentélyfalat betöltő plasztikus oltárkép központi alakja az oltáriszentséget imádó Borgia Szent Ferenc. A szent két oldalán Áron és Melkizedek szobra, az oromzaton pedig a megfeszített Krisztus, mellette Mózes és Ábrahám látható. A jezsuita szent térdeplő, imádkozó figurájának megformálásában Georg Raphael » Donner [2] Esterházy Imre prímás síremlékszobrának hatása érvényesül (Pozsony, Szent Márton-székesegyház, Alamizsnás Szent János-kápolna). ~ egri szentje azonban nem annyira a donneri stílushagyományhoz igazodik, mint inkább az egri püspök és mecénás Eszterházy Károly rokoni szálaira utal. ~ műve sem maradt hatás nélkül, ezt mutatják a gyöngyösi volt jezsuita templom főoltárszobra, valamint a szentgotthárdi ciszterci apátsági templom oltárszobrai. 1777-ben megfaragta a szakolcai plébániatemplom főoltárának Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló szobrát. A század nyolcvanas éveiben Kassán dolgozott, ahol a városháza homlokzati reliefjei és balusztrád-szobrai köthetők munkásságához. 1788-ból ismeretes a sárospataki plébániatemplom orgonájához készített terve. Jászó környékén alkotott még Felső-Mecenzéfen (1778), Rudnokon (1780–81) és Miszlókán (1790-es évek). Szobrainak érzelemkifejezése, mozgalmas drapériakezelése miatt művészete elsősorban a délbajor rokokó stílusához köthető, késői művei azonban már klasszicizáló tendenciát mutatnak. A történelmi Magyarországon kívüli munkássága nem ismeretes.