Szocialista Képzőművészek Csoportja

A két világháború között működő baloldali szellemű művészcsoport. 1934-ben alakult az illegális kommunista párt irányítása alatt, a Szociáldemokrata Párt legális keretei között. Előzményének az 1931-ben alakult Új Művészek Szövetkezete tekinthető. A kezdeti időszakban » Goldman György, [2] Goldman János, Major Máté, Vértes György, később Háy Károly, Bán Béla és Fekete Nagy Béla csatlakozott a csoporthoz, elsősorban propagandisztikus munkát végeztek. Madzsar József előadásait Sütő utcai lakásán hallgatták, később » Vilt Tibor [3] és Szöllősy Endre Vasvári utcai műtermében Vértes György vette át a politikai szemináriumok vezetését, melyen a művészetelméleti kérdések is napirenden voltak. Többek között megvitatták a fontosabb kiállításokat, így a » KUT, [4] a » Szinyei Társaság [5] fiataljainak tárlatait, ahol a csoport több tagja is rendszeresen szerepelt. Az alakuló ülésről nem maradt pontos tagsági lista, így a kiállításokon szereplő művészek jelentik a csoport tagságát. 1935 februárjában került sor első nyilvános grafikai kiállításukra a Magánalkalmazottak Országos Szövetségében, amelyet » Derkovits Gyula [6] fametszetei vezettek be, akinek művészi és emberi magatartása példát jelentett számukra. Első jelentős kiállításukat 1936-ban (Új realisták) a Tamás Galériában tartották. A kiállítás kapcsán tovább éleződött a tendencia–pártosság vita, az előbbit a dogmatikus Vértes György, az utóbbit pregnánsan » Dési Huber István [7] képviselte, aki nem fogadta el a program alapú művészet létjogosultságát. 1938-ban megszakadt a kapcsolat a kommunista párttal, a csoport feloszlott. 1940 elején Kania István, Kondor György és Nolipa István Pál létrehozta a Szocialista Képzőművészek Szervezetét. A tagok ekkor Bán Béla, Berda Ernő, Berger Pál, Faragó Pál, Farkas Aladár, Fehér György, Fekete Nagy Béla, Goldman György, Háy Károly, Kassitzky Ilona, László János, Nagy Béláné, Nagyfalusi Jenő, Oelmacher Anna, Pelbárt Oszkár, Révész Endre, Roxy József, Schnitzler János, » Sugár Andor, [8] Szántó Piroska, Szöllősy Endre, Tauber Blanka. Több kiállítás után legjelentősebb bemutatójuk az 1942-ben a Vasas Székházban rendezett baloldali front jellegű Szabadság és Nép című kiállítás volt, amelyet néhány nap múlva betiltottak. A kiállításra 18 művész, 18 rajz címmel albumot jelentettek meg. A szimpatizánsok között » Bernáth Aurél, [9] » Diener-Dénes, [10] » Kmetty János, [11] » Bokros Birman Dezső [12] szerepeltek. A kiállítást letartóztatások követték, a csoport tagjai közül számosan a nácizmus áldozatai lettek. Utolsó összejövetelükre 1944. március 8-án került sor. A heterogén stílustörekvések között markánsan két irány különíthető el. A munkás tematikához ragaszkodó ún. proletkultos művészet (Nolipa, Kassitzky, Háy, Farkas Aladár, Juhász Pál, Oelmacher) és egy expresszionista irány (többek között Fekete Nagy, Szántó Piroska).