antiművészet

Az ~ kifejezésen azt a dadaizmustól napjainkig végigvonuló művészeti jelenségcsoportot kell érteni, mely a hivatalos művészetfelfogás, az elidegenedett műtárgykultusz, a művészeti intézményrendszer, s egyáltalán: a fennálló kulturális és/vagy politikai szemlélet ellen irányul. A terminus Marcel Duchamp-tól származik, akit egyúttal az "antiművészet mesterének" is neveznek, mivel készen talált és apró változtatásokkal kiállított tárgyai (az úgynevezett ready-made-ek) a hivatalos művészeti gyakorlat elleni tiltakozásként (is) értelmezhetők. A háború előtti ~i törekvések mindenekelőtt a dadaistáktól származnak, akiknek egyik legfontosabb célja az volt, hogy az embert felszabadítsák a meglevő dogmák, merev formulák és törvények, sőt nemegyszer a racionális ész terhe alól is (azonos rangra helyezve a zsenit és az idiótát).Az ~i attitűd a háború utáni művészetben számos irányzatban tetten érhető, de különösen a » pop-art [2]ban, a » happening [3] műfajában, a » Fluxus csoport [4] tevékenységében, az » akcionizmus [5] különféle válfajaiban, a » politkunst [6]ban, a » conceptual art [7]ban és a vele rokon törekvésekben. Nem irányzatról van tehát szó, hanem egy szélesen elterjedt jelenségcsoportról, melynek pontos meghatározása szinte lehetetlen. Az egyik leghíresebb ilyen irányú kísérlet Gregory Battcock nevéhez fűződik, aki szerint ahhoz, hogy egy jelenséget ~inek nevezhessünk, nem elég, hogy nehezen elfogadható legyen, hanem művészetileg teljesen elfogadhatatlannak kell lennie. Kiderült azonban, hogyha Battcock meghatározásához tartjuk magunkat, egyáltalán nem létezik ~, hiszen a művészeti intézményrendszer a legradikálisabb művészetellenes gesztusokat is gyorsan-frissen befogadja (például a 68-as párizsi diáklázadás tipikusan ~i szándékkal készült plakátjai hónapok alatt bekerültek a műkereskedelmi hálózatba). Ugyanez lett a sorsa minden ~i kezdeményezésnek: megjelenése pillanatában elfogadhatatlannak tűnt, de fokozatosan a művészeti intézményrendszer védelme alá került, és a társadalom számára esztétikummá vált. Az ~i törekvések történelmi funkciója mégis felbecsülhetetlenül jelentős: fellazították a művészet és az élet közötti határt, s ha csak néhány pillanatra is, de a művészetet az élet részévé, alakító tényezőjévé tették, és a művészeti tevékenység újfajta lehetőségeit vetették fel.