Cseresorozat, CSNFM, Titanic Társaság (Budapest, 1982)

A CSNFM Cseresorozat Nemzetközi Filozofikussági Művészetelőreiskola Magyarország legnagyobb létszámú, több mint 15 éven át kurrens formációja volt, amelyen egy újfajta kommunikációs mód jelent meg: a Csere. Az unideologikus, felszabadító erejű, titokranyitottságot feltételező, sokirányú információáramlásos vita-előadáspartik a CSNFM filozofikusságának emblémája. A CSNFM létrehívója, filozófiájának kidolgozója és praxisának elsődleges motorja a ’90-es évek közepéig Sebeő Talán volt, aki Platón, Nietzsche, Husserl és Heidegger mentén építette föl a Csere teóriáját. Rendezvényeiken a törzsgárdán (Ármos Ózon, Ezüst Higany, Litván Gábor & Péter, Mehrlicht Ferenc, Szathmári Botond, Szécsi Kiesel András) kívűl a Hejettes Szomlyazók, Karátson Gábor, Georg Kühlewind, Lois Viktor, Sebeők János, Sugár János, Szilágyi Ákos, Szirtes János, Szkárosi Endre és Vajda Mihály is felléptek, előadtak. A CSNFM évenkénti fesztiváljai közül kiemelkedtek a Gyorskettő, a Gyorskultúra, a Kibontakozástkedvelők, a Röviden és a Láthatatlan művészet, illetőleg a Titanic Fesztiválok. 1986-tól 88-ig a Hejettes Szomlyazókkal közösen működtették a Platón Barlangjaként ismert független kulturális centrumot, amitől fogva heti rendszerességgel cseréket, performanszokat, tudományos előadásokat, irodalmi esteket, színházi és zenei produkciókat tartottak.
Vcsk: 1984: Gyorskettő, Bercsényi Klub; 1985 Kibontakozáskedvelők, FMK; 1986: Röviden, Galéria 11; 1988: Láthatatlan művészet, Kavics utca; Hasadt estélyek, Gazdagréti MH; 1991: Nap-Nap Fesztivál, Pálvölgyi barlang; 1992: Kis Magyar Performance Fesztivál, Szentendre; 1995 Évzáró Fesztivál, Műcsarnok; 1996: BAE, Műcsarnok.
Irod.: 11 Csere kiadvány ( Artpool Archívum); Titanic–Friedrich-Art, 1994; S.T.: Filozofikusság a ’80-as évek magyar művészetében (in: A modern posztjai, Bp. 1994.)