Az elnevezés (fundamentális festészet) E. de Wilde holland kritikustól származik. Abból a célból vezette be, hogy egybegyűjtse a hatvanas években feltűnt európai és amerikai festőket, akik nem fértek bele az akkoriban divatos kategóriákba. Az elnevezést több mint egy évtizeddel megelőzte az általa összefoglalt művészet kezdete, hiszen az irányzat csak 1975-ben került az érdeklődés homlokterébe. Akkor, amikor az amszterdami Stedelijk Museum Fundamentális festészet címmel nagyszabású reprezentatív kiállítást rendezett. Gyakori elnevezések még az analitikus festészet, az introspective painting (introspektív, vagyis "befelé forduló" festészet) és a postconceptual paiting (konceptualizmus utáni festészet). Az irányzat lényegét E. de Wilde úgy határozta meg, mint "a festészet alapjainak festészeti vallatását". Ebben és természetesen a művekben is a » conceptual art [2] alapeszméjére ismerhetünk, mely szerint a művészet nem a világgal, hanem önmagával foglalkozik. A különbség az, hogy a fundamentális festészet és a vele analóg irányzatok nem mondanak le a művek konkrét, anyagi kivitelezéséről, tehát sohasem elégednek meg a mű fogalmi tervezetével vagy vázlatával.A fundamentális festészet fogalomkörébe tartozó alkotások kerülnek minden tárgyias vonatkozást és dekoratív jelleget, s a festészet feladatát a festészet alapelemeinek tematizálásában, tiszta felmutatásában, hűvös, formalista analízisében látják. Ennek ellenére egyúttal a mértanias irányzatokkal (» hard edge [3], » minimal art [4]) is vitatkoznak, gyakran kifejezésre juttatva a festészeti jelírás valamivel spontánabb, személyesebb formáit is. Igaz, távolról sem azzal a heves, önkifejező vággyal, ahogy azt az absztrakt expresszionisták (» absztrakt expresszionizmus [5]) tették, hanem inkább dokumentumszerűen, igen visszafogottan, nem riadva vissza a "múltidézetek"-től sem – a már megvalósult stíluselemeknek saját műveikbe való belekomponálásától és értelmezésétől.Az irányzat legfontosabb képviselői: Jake Berthot, Luis Cane, Alan Charlton, Robert Mangold, Brice Maden, Agnes Martin, Edda Renouf, Robert Ryman stb.
(Sebők Zoltán)