konceptuális művészet (koncept művészet Magyarországon)

A ~ a » conceptual art [2] magyar megfelelője. A ~ a XX. század egyik legnagyobb hatású irányzata. Noha mint mozgalom rövid ideig tartott, az egész művészeti életben alapvető szemléleti változást idézett elő. Magyarországon is a 60-as évek közepén jelent meg, de fénykora nálunk 1968 és 78 közé esett. Ebben az időszakban a nyugati ~tel szemben nagyon sok politizáló jellegű mű született. Paradox módon a magyarországi helyzet kedvezett a ~ kedvelt médiumai (tervek, vázlatok, rajzok, fotók, levelek) alkalmazásának, ti. a műtárgyak elanyagtalanítása az "underground" működés szükséges létmódja volt, nem pedig a (nem létező) piaci viszonyok bírálata. A 70-es évek végétől konceptuális alkotások megnevezésére a poszt~ terminust használták, jelezve a mozgalom végét. A 80-as évek második felétől ismét felerősödtek a ~i tendenciák, az újra megjelenő ~t, megkülönböztetésül a 60-as 70-es évek irányzatától neo~nek nevezik. A neo~ a "klasszikus" ~ lényegi elemének a gondolatiságot tekintve azt megőrzi, de az elanyagtalanodással szemben újra fontossá válik a megvalósulás. A manapság elterjedt konceptualizmus terminus kifejezi, hogy nem egyszerűen irányzatról, mint inkább művészi felfogásról, szellemi áramlatról van szó. A ~ első és mindmáig legnagyobb hatású mesterei Szentjóby Tamás és Erdély Miklós. Attalai Gábor, Maurer Dóra és Pinczehelyi Sándor tevékenységének fontos részét teszik ki konceptuális alkotások, ill. konceptualizmussal rokonítható művészi aktivitásuk; továbbá a ~ "fénykorában" sok jelentős alkotó készített konceptuális munkákat, így pl. Bak Imre, Birkás Ákos, Csiky Tibor, Halász András, Harasztÿ István, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Lakner László, Major János, Méhes László, Pauer Gyula, Perneczky Géza, Türk Péter. Magyarországon gyakran a legtöbb avantgárd irányzat szoros kapcsolatban állt egymással, így a ~ és a fluxus egy-egy alkotó életművében (Tóth Endre, Tóth Gábor) alig választható külön. A ~ az » Indigo csoport [3] tevékenységében élt tovább, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1990-ben létrejött Intermédia Tanszéken folyó munka részben a ~ hagyományaira épít. A 90-es években megújuló konceptualizmus fő képviselői Szentjóby Tamás mellett Bakos Gábor, Benczúr Emese, Beöthy Balázs, Lakner Antal, Menesi Attila, Várnai Gyula, de ~i munkákat készít Császári Gábor, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Seres Szilvia, Sugár János, Szili István stb. is. A neo~ fő eseménye az 1993-as budapesti Polifónia volt.

Irodalom:
Beke L.: Fotó-látás, fotó használat az új magyar művészetben. Fotóművészet 1972/3.
Beke L.: Fotó/Művészet, (kat., Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan, 1976)
Körner É.: A fotómontázs, mint a magyar avantgard harmadik hullámának reprezentatív műfaja (kat., Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan, 1976)
Tendenciák 6. Kemény és lágy formák. Posztkonceptuális tendenciák a 70-es évek végén (kat., Óbuda Galéria, Budapest, 1981)
Sinkovits P.: Posztkonceptuális tendenciák, Művészet, 1981/8.
Körner É.: Az abszurd mint koncepció (jelenetek a magyar koncept art történetéből), Balkon, 1993/1., 1993/2.
Peternák M.: A konceptuális művészet hatása Magyarországon, (1983/85)
Beke L.: "a MŰ=az ELKÉPZELÉS DOKUMENTÁCIÓJA" Beke László felkérése az "Elképzelés" témára (1971). http://www.c3.hu/collection/koncept/; POLIFÓNIA/a társadalmi kontextus mint médium a kortárs magyar művészetben, Soros Alapítvány, Kortárs Művészeti Központ – Budapest éves kiállítása, (kat., Budapest, 1993)
Beke L.: Képzőművészet 2000-ben?, (1973) in: Beke L.: Művészet/Elmélet, Budapest, 1994
Andrási G.: A gondolat formái. "Érzéki konceptualitás" a kortárs magyar képzőművészetben, in: Keserü K. (szerk).: A modern poszt-jai, Budapest, 1994.