műgyűjtő
A szegény polgári családból származó Fruchter Lajos (1882–1953) mérnök, az Angol Elemi és a Bázeli Biztosító budapesti igazgatója kezdetben a XIX. és XX. sz. eleji magyar klasszikus mestereket (id. Markó Károly, Munkácsy Mihály, Paál László, Rippl-Rónai József stb.) gyűjtött, majd az Oltványi-gyűjtemény hatására az élő képzőművészetet, a kortárs művészetet propagáló új típusú műgyűjtővé vált. Műgyűjtők és művészbarátok (Gresham asztaltársaság) segítségével alakította ki kollekciójának közvetlenül a kor művészeti törekvéseihez kapcsolódó profilját. Elsősorban a Gresham-csoport és a Szinyei Társaság újabb nemzedékének festményeit gyűjtötte. Berény Róbert 9, Bernáth Aurél 22, Czóbel Béla 20, Egry József 17, Szőnyi István 13, Szobotka Imre 2, Pátzay Pál 4, Vilt Tibor 1 művel volt képviselve a gyűjteményben, amely 1932–33 körül a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárával és a Fővárosi Képtárral is fölvette a versenyt. Fruchter Derkovits Gyulát odaadó figyelemmel segítette anyagilag. Ajándékozott művet a Szépművészeti Múzeumnak és a Bajai Városi Képtárnak. Tigris utcai villájában elhelyezett gyűjteményét a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tette. Látogatója volt többek között: Julius Meier-Graefe és Oskar Kokoschka. A tipizálható műgyűjtők – tudós, befektető stb. – sorában Fruchter a rajongó. A színek szeretetében gyönyörködő gyűjtő kollekciója hatott több alakuló gyűjteményre (Radnai, Szilágyi stb.). A gyűjtemény művei hazai közgyűjteményekbe (Magyar Nemzeti Galéria; Fővárosi Képtár; Ferenczy Múzeum, Szentendre), hazai és külföldi magánkollekciókba (pl.: Dévényi-gyűjtemény) kerültek. Fruchter gyűjteményének történetét Művészek és alkotások között, című írásában rögzítette (kézirat), MNG Adattár.
Irodalom: PÉTER A.: ~, MM, 1931; BODNÁR É.: A magyar műgyűjtés történetéből. ~, Bp., 1954; BERNÁTH A.: A Múzsa udvarában, Bp., 1957; Művész és mecénás (kat., kiállítás a ~ Czóbel-képeiből, MNG, 1983).
(Sümegi György)