Édeske és övéi
A mobilszobrász – mint műgyűjtő? Ma már nemcsak » Harasztÿ István [2] plasztikus örökmozgói, az emberi és társadalmi balgaságainkat szelíden kifigurázó kinetikus fém objektjei köszönnek ránk gyűjteményekben, hanem Édeske otthonában is gyűjteményt találunk a kortárs magyar művészetből. Személyes múzeum ez: jó művek kerülnek ide, de még fontosabb, hogy alkotóikat emberileg becsüljék a gyűjtemény gazdái, Édeske és felesége. Egy-egy olyan darabot is szeretettel őriznek, ahol a barátság ténylegesen többet ér az adott munka esztétikai értékénél. Ez a magángyűjtés előnye – személyes lehet, s ezáltal mesél a gyűjtőről is, akinek alkotásai részesei e házi kiállításnak. A kollekció hitelét növeli, hogy Kispest azon házát ékesíti, ahol Harasztÿ az ötvenes években géplakatos ipari tanuló volt. A gyűjtemény története párhuzamos Édeske szobrásszá válásával. Első jelentős csoportos kiállítása 1969-ben a Szürenon volt a Kassák Lajos Művelődési Házban, s ez az új avantgárd társaság lett baráti körének és kollekciójának magja. Akad itt korábbi munka is – például mesterétől, » Laborcz Ferenc [2]től, aki a hatvanas években a Dési Huber Képzőművészeti Körben tanította. Különleges Ádám Judit két kalligráfiája is: ezek 1967-ben kerültek ide, amikor a művésznő először tanácsolta Édeskének, ne próbáljon illeszkedni a hagyományos szobrászathoz, hanem a plasztikáiban engedje érvényesülni mesteremberi ötleteit. A hetvenes években már szépen gyarapodott a gyűjtemény. » Baranyay András [2], » Nádler István [2], » Maurer Dóra [2], » Attalay Gábor [2], » Pinczehelyi Sándor [2], » Csiky Tibor [2], » Keserü Ilona [2] és » Gáyor Tibor [2] munkái voltak a legelső szerzemények. Jórészt csere, ajándékozás vagy szerény összegű vétel folytán kerültek ide. Az 1973-as év tanulságos gyümölcse lett » Erdély Miklós [2]nak Az ész szeme című munkája, amelyben a beleillesztett gömböt » Jovánovics György [2] öntötte gipszbe. » Galántai György [2] és » Deim Pál [2] művein a személyes ajánlások a megszilárduló barátságot jelezték. A munkák kezdetben grafikák voltak, míg azóta a szerzemények többsége olajkép, de az alapelv megmaradt: Édeskéék barátságokat gyűjtenek. Kiemelkedik a példakép „nagy öreg”, » Korniss Dezső [2] Kalligráfia Édeskének című, olajjal csurgatott csiszolópapírja (1972). Remekmű a korai » Méhes László [2]-nyomat (Hús) és » Pauer Gyula [2] plexi és fotó munkája (A művészet sematizmusa). Különlegesek » Perneczky Géza [2] fotói, » Tóth Gábor [2] kartonra nyomott ofszet Opportunista táblája, » Türk Péter [2]től Az aranyifjú története és » Szentjóby Tamás [2] bársonyra applikált ólom Új mértékegysége. A külföldön alkotó magyarokat képviselik » Pierre Székely [2], » Nicholas Schöffer [2] és » Joseph Kádár [2], illetve » Lakner László [2] alkotásai. Külön egységet képeznek az érmek (» Borsos Miklós [2], » Asszonyi Tamás [2], » Vígh Tamás [2]). E csoport dinamikusan bővül, hiszen Édeskéék mindketten kutatják az érmeket az Ecseri és más piacok kínálatában. A méretesebb kisplasztikák, fémtárgyak közé tartoznak » Farkas Ádám [2], » Ézsiás István [2], » Kalmár János [2], » Barta Lajos [2], » Budahelyi Tibor [2] munkái. A háromdimenziós alkotások sokszínűségét hirdeti » Riegl Brigitta [2] festett kavicsa, » Böröcz András [2] ceruza-tárgya, » Bocz Gyula [2] márvány formája, » Csutoros Sándor [2] fából készült Kabatök sorozata és » Gádor Magda [2] festett beton darabja. A plasztikákhoz tartoznak » Haász István [2] reliefje, » Mata Attila [2] fából készült, festett szobrai, » Barabás Márton [2] plexi zongoralábai és Nagámi fa tárgyai is. Az iparművészeti indíttatású tárgyak között az üvegszobrok dominálnak (» Buczkó György [2]); még » Paizs László [2]tól is látunk itt akril üvegtárgyat. Iparművészettel rokonítható » Szenes Zsuzsa [2] műve is. Az anyagszerű tárgyak gazdagsága a kollekcióban a szobrászi érzékenység érdeme. Alkotójuk jellegzetes grafikai technikáit tükrözi » Kéri Ádám [2], » Feszt László [2] és mások egy-egy műve. Unikum » Péreli Zsuzsa [2] grafikája merített papíron, valamint » Rajk László [2] véletlenül megmaradt nyomólemeze, és egy képregénye Andrzej Wajda műve alapján. Kiérlelt művek » Albert Zsuzsa [2] grafikái, anyaghasználatában különleges » Czakó Margit [2] gobelinje és » Kelemen Kata [2] bársonyra varrott selyemképe. Az anyagot a maga szerénységében szintén nagyon jól alkalmazó darab » Heller Zsuzsa [2] Az emlékezés képei című mázas kerámiája. Többek munkái képviselik a fotóművészetet, és egy-egy fiatal festőt is felkarol Édeske (» Ottó László [2]). A kollekció egésze a kilencvenes évek végén kapott új lendületet. Nyugat-Berlinből való hazatérte után Édeske idehaza is befutott, s így számos régi hiányt pótolhatott a gyűjteményben (» Bak Imre [2], » Fajó János [2], » Záborszky Gábor [2], » Klimó Károly [2]). Az alapvetően továbbra is konstruktív, geometrikus vonzódást mutatják az új szerzemények » Konok Tamás [2], » Schmal Károly [2] és » Mengyán András [2] művei közül is. A gyűjteményben ugyanakkor vissza-visszatérő játékos, akár groteszk irányra egy-egy eltérő szemléletű példa » Kemény Görgy [2] grafikája, illetve » ef Zámbó István [2] képei. Mára klasszicizálódott darabok » Bartl József [2], » Papp Oszkár [2], » Schéner Mihály [2] művei, barátságot idéznek » Lux Antal [2], » Misch Ádám [2], » Lukoviczky Endre [2] munkái. » Váli Dezső [2] műterem-sorozatának ide került darabja viszont azért keserédes, mert nem társul hozzá közeli emberi kapcsolat. Mint Kornisshoz hasonló fontosságú mester kapott előkelő helyet » Bálint Endre [2] és » Jakovits József [2] is; ide társítható a szép » Vajda Júlia [2]-tempera. Nemrég sikerült grafikát szerezni Édeske 1945–1948 közötti rajztanárától, Komjáti » Vanyerka Gyulá [2]tól is. A kollekció ilyen kikerekítését ösztönözte, hogy 2002-ben egy válogatását bemutatták Csepelen.
(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)