Avantgárd rezidencia
A gyűjteményről már 2004 februárjában beszámolt egy Palm Beach-i napilap, kiemelve, hogy a nagykövet nem csupán rezidenciája díszítésére, hanem önmaga számára is vett magyar műveket. Eredetileg amerikai nőművészeti alkotások jutottak volna a rezidenciára: ez Hubay Jenő családjának 1941-ben épített villája, amelyet az Egyesült Államok hét évvel később vásárolt meg a mindenkori nagykövet otthonául, máig megtartva a berendezés részeként a hegedűművész és zeneszerző idősebb Hubay Bösendorfer zongoráját is. Az Egyesült Államok külföldi nagykövetségeit az 1964-ben indított ART in Embassies program keretében, központilag tervezett módon rendezik be műtárgyakkal, ám a Brinker hivatalba lépésekor elszenvedett 2001 szeptemberi terrorcsapás megakasztotta e programot. A nagykövet ehelyett választott magyar műveket. » Aba Novák Vilmos [2] New York-i városképe volt első vétele. A kezdetben inkább csak gesztusértékű választásokat tudatos gyűjtés váltotta fel. » Munkácsy [2] Bádogdob című, 1871-ben Düsseldorfban készült festménye 2002-ig a Thyssen-Bornemisza Gyűjteményben lapult, és a Sotheby’s londoni árverésén vette meg Brinker. A századfordulós anyagból kiemelkedik » Vaszary János [2] 1905-ös portréja Batthyány Ilona grófnőről: a mű kvalitása mellett vonzereje volt az is, hogy 1915-ben szerepelt a San Franciscó-i Panama Pacific kiállításon és annak catalogue de luxe-ében. A grófnő személye is különleges: idősebb Andrássy Gyula miniszterelnök lánya, a kivégzett Batthyány Lajos unokájának felesége, és Batthyány Gyula festő édesanyja a portré alanya. A huszadik századi válogatásban kiváló avantgárd művek tűnnek fel. » Moholy-Nagy László [2] 1920/1921-ben készült kompozíciója mellett az egy évvel későbbi Bortnyik Sándor-mű különlegessége, hogy Bortnyik azon a Nemzetközi Dadaista–Konstruktivista Kongresszuson cserélte el művét Forbát Alfréddal Weimarban, ahol ő Kurt Schwitterstől és Theo van Doesburgtól is kapott cserébe egy-egy művet, amelyek tőle utóbb a Szépművészeti Múzeumba kerültek. » Beöthy István [2] absztrakt szobra és » Tihanyi Lajos [2] Abstraction – création indíttatású műve (mindkettő 1928) a Párizsban megtelepedett magyar avantgárdot képviseli. A floridai kiállítás meghívójának címlapját » Uitz Béla [2] diófapác munkája díszítette; a mű korábban Bedő Rudolf, majd Dévényi Iván tulajdonában volt. Ide köthető » Nemes Lampérth József [2] Kolozsvár című tusképe is, amely 1920-ban Berlinben készült, és Gustav Ekström svéd gyűjteményéből került haza. E képhez hasonlóan, ugyancsak a Vasilescu-gyűjteményből jutott Brinkerhez » Ország Lili [2] A fal előtt című festménye (1955), amely » Anna Margit [2] és » Bálint Endre [2] egy-egy művével képez egységet a kollekcióban. Az anyagban további színvonalas klasszikus művek találhatóak (» Ferenczy Károly [2], » Gulácsy Lajos [2], » Márffy Ödön [2], » Berény Róbert [2], » Patkó Károly [2] és » Barcsay Jenő [2]), ám az igazi erény, hogy a sor nem áll meg az Európai Iskola táján, hanem folytatódik a kortársak felé. Már az avantgárd művek is sejtették, hogy itt nem csupán egy nagykövet reprezentatív képanyagát látjuk, hanem egy bátrabb válogatást; a kortárs anyagban még nagyobb öröm » Tót Endre [2], » Frey Krisztián [2] és » Lakner László [2] műveit felfedezni. E műcsoport zömét Brinker 2004-ben a Blitz Galéria működését befejező, a műtárgyanyagot felszámoló, zártkörű, meghívásos árverésein vette, és alighanem jól tette: Kováts Lajosnál az Iparterv generáció remek korai művei húzódtak meg, amelyeket máshonnan egyre nehezebb lesz megszerezni. További példaként » Kelemen Károly [2], » El Kazovszkij [2] és » Klimó Károly [2] művei is a gyűjteménybe tartoznak, valamint a floridai kiállításhoz megjelent katalógusfüzet előszavában Brinker barátai között említette » Bak Imré [2]t, » Nádler István [2]t, » Soós Tamás [2]t és » Szűcs Attilá [2]t is. Kitüntetett hely illeti meg » Fehér László [2]t, akinek három műve is a gyűjtemény része. A legismertebb a Brigádkirándulás című 1979-es pannó, amely a Blitz Galéria két évvel ezelőtti árverésén hat millió forint plusz jutalékért került Brinkerhez, és a Financial Times 2005. február 12-i Műgyűjtés mellékletében, a floridai műpiacról – többek között Brinker gyűjteményéről – szóló cikk mellett reprodukcióként szerepelt. Nem érdektelen Fehérnek a Brinkerről a táci műteremben 2004-ben festett portréja sem: az egészalakos kép meglepő nyíltsággal jelzi egyszerre a portréalany erős személyiségét és lelki vívódásait.
(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)