műgyűjtő, műkritikus
(Bácsalmás, 1893. febr. 20.–Bp., 1963. jan. 13.)
Műgyűjtői érdeklődését apósa, Rózsa Miklós és Petrovics Elek keltette fel. ~ művészeti szemléletének alakulására Réti István is jelentős hatást gyakorolt. ~ polgári középosztálybeli gyűjtő volt, s liberális, polgári szemléletű művészetfelfogása, polgári esztéticizmusa művészettörténet-írói, kritikusi tevékenységében is érvényesült. Érdeklődése középpontjában a Gresham-kör művészei, a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai, a KUT, az École de Paris művészei, Derkovits Gyula, Mattyasovszky-Zsolnay László, Ferenczy Noémi, Iványi-Grünwald Béla, Vilt Tibor, Vidovszky Béla álltak. A 20-as években szerveződött Gresham kávéházbeli asztaltársaságot gyakran látogatta, de megfordult a Szinyei Társaságban vagy a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságában (1938) Martyn Ferenc meghívására előadóként. Mindemellett inkább az utókor által már visszaigazolt, ismert értékek felé tájékozódott, azt konzerválta és propagálta. A Magyar Művészet felelős szerkesztője volt a folyóirat megszűnéséig (1935–38), működését a szélsőjobb vádjai bénították meg. A német művészeti befolyást, a Római Iskola nyomását egyaránt elutasította. 1932–40 között a korszak legjelentősebb művészeti monográfiasorozatát, az Ars Hungaricát szerkesztette. A két világháború között banktisztviselő, 1945-ben a Nemzeti Bank elnöke, majd pénzügyminiszter, utóbb berni nagykövetként tevékenykedett, s a 40-es évek második felében politikai pályafutása is kiteljesedett (a Független Kisgazdapárt baloldali szárnyának, polgári tagozatának megalapítója volt). A Magyar Művészet megszűnését követően fölerősödött a művészeti közéletben betöltött szerepe is. 1949-től az MNM elnöke, 1950-től nyugdíjazásáig az SZM főigazgatója (1950–52) volt. Műgyűjtő és múzeumszervezői tevékenysége, művészetkritikusi mozgástere kitágult: mint a Magyar Nemzet állandó képzőművészeti kritikusa tárlatismertetőket, könyvrecenziókat írt 1941–44 között. Kényszernyugdíjazását követően Munkácsy életrajzi leveleit és a Munkácsy-kiállítás oeuvre-katalógusát publikálta. Gyűjteményét tudatosan szervezte, vásárlás, csere révén alakította ki a 20-as évektől, s a 40-es évek végére nyerte el végleges arculatát. Pillérét a Gresham-asztaltársaság és a Szinyei Társaság művészeinek műalkotásai képezték. A bajai Nagy I. Képtár megalapítása (1936) ~, valamint Miskolczy Ferenc nevéhez fűződik. ~ képzőművészeti gyűjteményének egy részét Baja városára hagyta.
Publikációk: Egry József, Bp., 1932; Derkovits Gyula, Bp., 1934; Derkovits Gyula, Magyar Művészet, 1934; Szőnyi István legújabb képei, Magyar Művészet, 1935; Mattyasovszky-Zsolnay László, Magyar Művészet, 1936; Bernáth Aurél újabb képei, 1938; Vilt Tibor szobrai, Magyar Művészet, 1938; Munkácsy Mihály életrajzi levelei, Sz. Műv., 1950/12.; Művészeti krónika, Bp., MTA Művészettörténeti Kutató Int., 1991 (szerk., utószó: SÜMEGI GY.).
Irodalom: FARKAS Z.: In memoriam ~, MŰV, 1963/6.; SOLYMOS E.: ~- emlékkiállítás, Baja, 1963; SÜMEGI GY.: ~ gyűjtése (kat. bev., Baja, 1976); VÉGVÁRI L.: A Gresham-csoport, MŰV, 1976/12.; SALAMON N.: Dévényi Iván gyűjteménye, MŰV, 1978/4.; SÜMEGI GY.: ~ mint gyűj- teményalapító és műgyűjtő, AH 22., 1994/1.(Balázs Sándor)