Nemzeti klasszikus Miskolcon
A budai Frankel Leó utcában és a miskolci Hunyadi utcában (abban az épületben, ahol ma Szalay Lajos grafikáinak állandó kiállítása látogatható) rejtőzött az ötvenes-hatvanas évek egyik legjelentősebb műgyűjteménye. Petró Sándor (1907–1976) a nyomdász foglalkozású édesapjától tanulta meg a grafika szeretetét, s ezt is kezdett el gyűjteni. Az 1899-ben alapított miskolci múzeum igazgatója, Leszih Andor hatására váltott a festmények felé. Eleinte helytörténeti darabokat vásárolt, ám hamarosan a magyar nemzeti piktúra műveit kutatta fel. Érdeklődése a XIX. századi és a modern hazai képzőművészetre koncentrált. Kereste ennek előfutárait is, s például » Bogdány Jakab [2] egy kiváló csendéletét, valamint » Mányoki Ádám [2] egy sokáig lappangó portréját is megszerezte. Nyitott volt a kortárs művészetre is. Közeli barátja volt » Borsos Miklós [2], becsülte » Czóbel Bélá [2]t. 1972-ben elment » Ország Lili [2] diósgyőri kiállításának megnyitójára is, bár művet nem vett tőle, hiszen – úgy vélte – nem tudta volna klasszikus túlsúlyú gyűjteményéhez illeszteni. A családi indíttatáson túl a gyűjtemény megalapozásában segített, hogy Henszlmann Imrének a Miskolcon praktizáló orvos unokaöccse Petróra hagyta saját kollekcióját. Petró maga is országos hírű orvos lett, az első kompletten felszerelt magánrendelők egyikét működtette. Ez az anyagi háttér tette számára lehetővé idősebb » Markó Károly [2], » Brocky Károly [2], » Barabás Miklós [2] és » Borsos József [2] képeinek megvételét. A BÁV 28. aukcióján vásárolta meg például » Paál László [2]nak a Fruchter-kollekcióból származó festményét és Munkácsy egy tájképét, amely Latabár Kálmáné volt. Mészöly és Szinyei Merse művei mellett – a történeti teljesség jegyében – » Székely Bertalan [2], » Lotz Károly [2], » Benczúr Gyula [2] képeit vette meg. A romantika és a biedermeier iránti fogékonyság miatt gyűjteményében az arányosnál kisebb hely jutott » Rippl-Rónai [2]nak, a nagybányaiaknak, bár a két nagyméretű » Ferenczy Károly [2]-vázlat kitűnő. Jelentős a » Csontváry [2]-anyag: a Mandulavirágzás egykor Iványi Grünwald Béláé volt, a már 1907-ben Párizsban bemutatott Keleti pályaudvar éjjel a holdfény hatása révén különleges, s így több gyűjtő kezén vándorolt. Közéjük tartozott az a Neményi Bertalan is, aki a két világháború között az egyik legjobb, elsőrangú nemzetközi műveket is vásárló műértőnk volt, s akinek kollekciója 1945 óta Moszkvában pihen. Ugyancsak Neményi, majd Molnár Gábor budapesti kollekciójából került Petróhoz Csontváry Öreg halásza. » Gulácsy [2] művészete a Petró-gyűjtemény másik fő erőssége (Omnia vanita, Fellázadt játékszerek). » Mednyánszky [2], » Csók [2], » Koszta [2] egy-egy műve után a Nyolcak alkotásai közül a legjobb festmény » Tihanyi Lajos [2] egy önarcképe (1912). » Nemes Lampérth [2] egy kompozícióján túl a konstruktív, az absztrakció felé kísérletező művészet viszont nem szerepel a gyűjteményben, bár Petró igen jóban volt Kassák Lajos özvegyével. » Dési Huber István [2] Sakkozóján (1932) és » Kmetty János [2] egy-egy halványan kubisztikus vásznán kívül a két világháború közötti anyag is klasszicizáló: » Korb Erzsébet [2], » Bernáth Aurél [2], » Szőnyi István [2], illetve dekoratív (» Aba Novák [2]). Márton Ödön gyűjteményéből származik az igen jelentős Cirkuszi kikiáltó » Egry József [2]től és » Derkovits [2] Anyasága. » Vajda Lajos [2] drámai Feje egy további progresszív vonulatot előlegez meg. Bátor választás az 1946-os » Hincz Gyula [2]-kompozíció is. Ám a kollekció nem nyitott tovább a második világháború utáni művészet felé. » Vilt Tibor [2] 1944-es Magánya igen expresszív mű, de valójában a gyűjtemény dicséretesen gazdag szoboranyagának egyik végpontja. A kisplasztikát » Stróbl Alajos [2]tól » Vedres Márk [2]on és » Pátzay Pál [2]on át » Ferenczy Béni [2]ig színvonalas – bár újfent kizárólag mimetikus – alkotások képviselik. Petró alapvetően klasszikus ízlését magyarázza, hogy számos művet szerzett a kitelepítések idején, amikor osztályidegennek minősített polgári családok anyaga vált egyik napról a másikra gazdátlanná. Művészettörténész tanácsadói is inkább konzervatív beállítottságúak voltak (Bodnár Éva, Végvári Lajos). Végvári három évtizeddel ezelőtt Wolfner József egykori gyűjteményével rokonította Petró anyagát. Ez a feltevés további kutatásra ösztönöz, hiszen egy gyűjtői identitás továbbélésének különleges esetét veti fel. Petró jelentős miniatúra-, ezüsttárgy- és szőnyeggyűjteményt is birtokolt, s ezek hagyománya is a maradandó értékek felé orientálta. Sokat utazott Európán kívül. Barátaival – például Passuth Lászlóval és Karinthy Cinivel – gyakran a távoli klasszikus civilizációk helyszíneit keresték fel. Gyűjteménye 1977-ben Miskolc városáé lett, művei a megyei Herman Ottó Múzeum állandó kiállításának részeként láthatóak.
(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)