Moholy-Nagytól Vajdáig
Az említett Schlégl István a zürichi egyetemen végzett mint történész és művészettörténész (halála óta a műkereskedést felesége vezeti). Kifejezetten nagyra tartotta Vajdát, jól ismerte a párizsi Fachetti Galéria zürichi lerakata által 1968-ban rendezett Vajda-kiállítást. » Vajda Lajos [2]-művekhez több forrásból jutott: a Szabó Lajos vallásfilozófus – akivel Vajda párizsi tartózkodása alatt barátkozott össze – egykori tulajdonát képező művek gazdájuk német emigrációban való elhalálozását követően özvegyétől egy düsseldorfi magyar orvoshoz kerültek, aki versenyzői szinten vívott, és így ismerte a sportágat szintén űző Schléglt. Vajda-művek a Schlégl által 1975-ben bemutatott magyar avantgárd kiállításon is szerepeltek, » Beöthy István [2], » Bortnyik Sándor [2], » Huszár Vilmos [2], » Péri László [2], » Kádár Béla [2], » Victor Vasarely [2] és » Nicolas Schöffer [2] alkotásai mellett. A kiállítás gazdagon illusztrált katalógusának borítólapján egy Kassák-, hátlapján pedig egy Moholy-Nagy- kép volt reprodukálva. Schlégl galériájában a magyar művészet számos más iránya is megjelent, és néha egy-egy művésznek egyéni tárlatot rendezett. 1982-ben például Scheiber-kiállítás rendezett, ugyanebben az évben Svájcban album is megjelent a művészről. Kínálatában továbbá megtalálhatóak voltak » Paál László [2], » Székely Bertalan [2], » Mednyánszky László [2], » Csók István [2], » Czóbel Béla [2], » Márffy Ödön [2], » Schönberger Armand [2] és mások művei. E klasszikusok mellett nyitott volt a kortársak irányában: » Frey Krisztián [2] és [[lasd]]Konok Tamás[[lasd]] többször kiállított nála.
(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)