BIRKÁS Ákos

1959-1965: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Fónyi Géza. 1966-1984: tanár a Képzőművészeti Szakközépiskolában. 1989: Herder-díj; 1990: professzor a salzburgi nyári akadémián, 1992: előadó a párizsi École Nationale des Beaux-Arts-on; 1993: Munkácsy-díj; professzor a teneriffai nyári akadémián; 1995: DAAD-ösztöndíj; 1998: kiváló művész. Budapesten, Berlinben és Franciaországban él. A 60-as évek közepén expresszív mentalitású, erős, spontán gesztusokon alapuló portréfestési programmal indult. (Önarckép, 1969). 1967-1968-tól 74-ig ez az expresszív portréfestői program fokozatosan átalakult és hiperrealistává vált (Kerítés, 1974). A 70-es évek közepétől a képpel, mint tárggyal és szereppel, fotóval és filmmel foglalkozott. Fontos motívuma a kép a képben volt (Kép és fal, 1974). Két fő téma foglalkoztatta: az egyik magának a képnek a szituációja, ahogy a falon lóg, valamint a kerethez, a nézőhöz való viszonya. Az ideális hely ehhez a múzeum, ahol, mint templomban jelenik meg a művészet. (Szépművészeti Múzeum fotósorozat). A másik téma megint a portré volt, ahol fontos barátairól nagy számú, 200-250 darabos fotósorozatokat készített (K. F. sorozat, 1977-79). A képzőművészet mint fotózás a 60-70-es évek neoavantgardizmusának vagy az akkor aktuális konceptuális művészetnek nagyon karakteres eleme volt. A kamera egy alig cselekvő szemlélődésre adott lehetőséget, arra, hogy a szöveget és az egész műegyüttest nagyon erősen intellektualizálja, még jobban legyűrve, eltávolította a cselekvéstől. Az utolsó fázis a fotózás volt, egy teljesen teoretikus jellegű gondolkodás kifejezője. Ebben az időben alakította ki a számára érvényes képi struktúrákat és alapfogalmakat - például a tükrözést és a megkettőzést -, amelyeket aztán festészetében is alkalmazott. A 80-as évek elejétől újra a festészethez fordult, két alapvető festői témát használt: a tájképet és a portrét, pontosabban fogalmazva a fejet. Festészeti újrakezdésében jelentős szerepet játszott a virtuóz spontaneitás, az erőteljesen szubjektív gesztusfestés alapvető expresszivitású előadásmódja, úgy, hogy közben mindvégig igen tudatosan betartotta az előző egy-másfél évtizedben a maga számára kialakított képstruktúra elveit. Az új festészet nemzetközi felfutása, a 80-as évek legelején természetesen komoly hatást gyakorolt a magyar képzőművészetre is, a » Rabinec műterem [3]ben (~, Kelemen Károly, Károlyi Zsigmond, Koncz András, Vető János és társaik) nem csak kiállításokat, de előadásokat, vitákat is szerveztek. Itt hangzott el ~ nevezetes előadása (Ki az áldozat? Ki a tettes? és Mi a teendő?), melyben kijelentette, hogy "az avantgárd halott". Az új festészetnek, Hegyi Lóránt megfogalmazásával, az új szenzibilitásnak, az egyetemes irányokkal ellentétben megvan az a helyi sajátossága, hogy jórészt a neoavantgárdban elindult művészek, például ~ és generációja fordult a festészet felé. ~ legtöbbször két keskeny, egymástól kis távolságra függő, álló formátumú képtáblákat használ, akár tájképről (Reini táj, 1984), akár aztán az évek során főmotívummá fejlődő fejformáról van szó. A kettős képtábla a technikai meggondolásokon túl, filozofikus, allegorikus szerepet is betöltött: Kelet és Nyugat, jobb és bal, jó és rossz. Az osztott táblák később vízszintesen, Tóalakban ráhelyezett harmadikkal bővültek, esetleg egy-egy tábla kimaradt, vagy a két tábla síkban és térben elmozdult, egymásra csúszott. A külön táblákat egységes képfelületként fogta fel, függetlenül a témától. A 80-as évek első felében született "tájképek" nagyon harsány színekkel (vörösek, kékek), lendületes és széles ecsetvonásokkal, elemi erejű gesztusokkal kerültek a vászonra, határozott feszültséget keltve az előadásmód és az ugyanakkor nagyon zárt és tudatos képszerkezet között (Hegyvidék, 1981). Ez a feszültség a 80-as évek végére oldódott, együtt azzal, hogy a táj, mint téma, kiszorult érdeklődési köréből, vagy szintén fejjé alakult (Fekvő fej 2., 1987). A fejek nem portrék és nem önarcképek és nem fejek abban az értelemben, ahogy valakire ránézünk. Abban az értelemben viszont azok, ahogy magunkba befelé nézünk, nyílik egy hatalmas végtelen tér, egy nagyon sokrétegű tér. Két tértípus kerül itt egymással szembe. Az egyik a festett tér, ami egy lényegében hagyományos festői felfogás, a másik pedig a festészet játékterén kívül eső elem, ami a két tábla összeállításából adódik, mint rés, vagy pedig mint egy eltakart, eldugott, eltitkolt rész. Valójában azonban háromféle síkja van a térnek. Az erősen tónusosnál jobban látszik, hogy a sötét folt egy világos háttéren felénk jön, felénk közeledik. A világos háttér mint fény jelenik meg, előtte egy sötétes korong, amelyik pozitívan kiemelkedik és a korong kontúrján belül, az ovális határán belül, befelé indul újra egy másik tér, amely igazában nincs, tehát ez a befele irány, ez a koncentrikus hátrafelé nem ugyanoda tart, mint a fénytér. A 80-as évek közepén készült fejek erőteljes színkontrasztokra épültek - vörös, fekete, kék, cinóber, rózsaszín (Fej 9, 1985-86), majd a színek tompultak, miközben az erőteljes kontrasztok még megmaradtak (Fej 35, 1987). Óhatatlanul felmerül a fejformák kultikus összefüggése is: az ikonszerű egyszerűsítés, az ókeresztény mandorla-forma, az ellipszis, nyilvánvalóan a mindenségre, Istenre utalnak. A 90-es évek fordulóján a színek egyre sötétebbé váltak - barnák, szürkék, mélyebb kékek - mígnem eljutott a teljesen feketéig (Fej 63, 1989). Ugyanez a teljesen sötét, feketén fekete, illetve fehéren fekete összeállítás különös változata volt az a rajzsorozat, amely végtelenül "túldolgozott" grafitrajzokból állt. Ezzel párhuzamosan a nagyméretű festményeknél újra kezdődött a színesedés, finom, érzékeny pasztellszínek társultak a sötétebb hátterekhez. Az 1994-ben a Fővárosi Képtár Kiscelli Templomterében rendezett kiállításán - ahol festményeinek szakrális jellege igencsak felerősödött - magasan elhelyezett, gyengén világított, kegykép, oltárkép szituációk jöttek létre - ugyanakkor megjelent a csillogó vörös, erőteljes fekete maggal (Fej 7. Bt4. 126, 1994). Az 1996-os bécsi Museum Moderner Kunst által rendezett összefoglaló kiállításán az egymás elé tett, részben eltolt képtáblákon már három határozott főszínt használt: vöröset, kékek, zöldet egy szinte állandó világos háttér előtt. A széles, pasztózus, köröző ecsetkezelés itt is megmaradó tényező. ~ a 90-es évek második felétől sokat dolgozik külföldön és szinte a legjobban ismert és elismert magyar festő.

Mesterei: Fónyi Géza.

Egyéni kiállítások
1971 • Ferencvárosi Pincegaléria
1972 • Kultúrház, Gyöngyös
1973 • Művelődési Ház, Tiszafüred • Művelődési Ház, Törökszentmiklós • Stúdió Galéria, Budapest
1974 • Pincetárlat, Budapest • Lila Iskola, Budapest
1977 • Jókai Művelődési Ház, Budaörs
1978 • Ifjúsági Ház, Székesfehérvár
1979 • Tokaj Galéria, Budapest • Bercsényi Klub, Budapest [Halász Andrással]
1982 • Rabinec Stúdió, Budapest
1986 • Tatgalerie [Mazzag Istvánnal] (kat.), Bécs • Pécsi Galéria, Pécs
1987 • Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum (kat.), Graz
1988 • Stadtmuseum, Graz • Műcsarnok, Budapest (kat.) • Francia Intézet, Budapest
1989 • Galerie Knoll (kat.), Bécs
1990 • De Gele Rijder, Arhem (NL) • Folkwang Museum (kat.), Essen • Galerie Heike Curtze, Düsseldorf • Galerie Heike Curtze, Bécs
1991 • Slovenska Narodna G. (kat.), Pozsony • Knoll Galéria, Budapest • Galerie Heike Curtze [Hermann Nitsch-csel], Salzburg • Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz
1992 • G. Janssen, Brüsszel • Galerie Zürcher, Párizs • Galerie Knoll, Bécs
1993 • Ècole Nationale des Beaux-Arts, Dijon (kat.) • Galerie Zürcher, Párizs, FIAC
1994 • Galerie Eigen+Art, Berlin • Knoll Galéria, Budapest • Galerie Eigen+Art, Lipcse • Fővárosi Képtár, Budapest (kat.)
1995 • Osztrák Intézet, Budapest
1996 • DAAD Galerie, Berlin • Galerie Knoll, Bécs • Galerie Heike Curtze, Bécs • Museum Moderner Kunst, Bécs (kat.) • Goethe Intézet, Budapest
1998 • Stadtmuseum, Jéna • Altes Rathaus, Göttingen • Galerie Albrecht [Thomas Emde-vel, Jus Juchtmans-sal] München
1999 • Galerie Knoll, Bécs.

Válogatott csoportos kiállítások
1968 • Pincetárlat, Budapest
1975 • Expozíció, Hatvany Múzeum, Hatvan
1980 • Rajzolsz?, Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Rajz/Drawing, Pécsi Galéria, Pécs • Tendenciák 1970-1980, 3., Geometrikus és strukturális törekvések a hetvenes évek művészetében, Óbuda Galéria, Budapest
1981 • Dokumentum III., Pécsi Galéria, Pécs • Tendenciák 1970-1980, 4., Fikció és tárgyiasság, Óbuda Galéria, Budapest
1983 • Rabinec csoport, Rabinec Stúdió • Táj/Landscape, Pécsi Galéria, Pécs • Rabinec csoport, Vajda Lajos Stúdió Galéria, Szentendre • Film/ Művészet, Budapest Galéria, Budapest
1984 • Bak - ~ - Molnár - Szirtes, Pécsi Galéria, Pécs • Kép '84, Fészek Galéria, Budapest • Grenzzeichnen, Esterházy kastély, Kismarton • Frissen festve, Ernst Múzeum, Budapest • 19. Internationale Malerwochen, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz
1985 • Modern Magyar Festészet, Kaupungintalo, Helsinki, Pécsi Galéria, Pécs • Új szenzibilitás III., Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Magyar festők három nemzedéke, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz, Műcsarnok, Budapest • Kortárs magyar művészek, Galerie des Beaux Arts, Bordeaux (FR) • Új Művészet, Művelődési Ház, Paks
1986 • Eklektika '85, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • ~/Kelemen/Mulasics/ Nádler, G. Rolandshof, Rolandseck, D. • XLII. Velencei Biennálé, Velence [Bak Imrével, Kelemen Károllyal, Nádler Istvánnal], Magyar Pavilon • Die Steirische Landschaft, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz • Aspekte ungarischer Malerei der Gegenwart, Bayer AG., Leverkusen • Dialógus II., Fészek Klub, Budapest
1987 • Új szenzibilitás • magyar festészet a 80-as években, Galerie der Stadt Villa Merkel, Esslingen • Dortmund (Német Szövetségi Köztársaság) • Új szenzibilitás IV., Pécsi Galéria, Pécs, Pécsi Kisgaléria • Régi és új avantgárd (1967-1975). A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Önarckép, Budapest Galéria, Budapest
1988 • Expressiv (Közép-Európai művészet 1960 óta), Museum der 20. Jahrhunderts, Bécs • Hirshhorn Museum, Washington
1989 • Die Kunst der letzten 10 Jahre, Museum Moderner Kunst, Bécs • Kortárs magyar művészet, Walker Hill Art Center, Szöul • Más-Kép, Ernst Múzeum, Budapest • Ungarische Avantgarde, Kunstverein, Mannheim • Zeitgenössische ungarische Kunst, Kampnagelfabrik, Hamburg
1990 • Die Budapester Szene, Künstlerhaus, Salzburg • Gegenwart/Ewigkeit, Gropiusbau, Berlin • Die Kunst der 80er Jahre, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz
1991 • Rückblende, Städtische Galerie des Museum Folkwang, Essen, G. Sypka, Brno • Freezone, Taidehalli, Helsinki • Kunstlandschaft Europa, Kunstverein, Bréma • Free worlds, Art Gallery of Ontario, Torontó • Konfrontációk '91, Városháza, Torun (PL)
1992 • Free worlds, Oklahoma City Art Museum (USA), Musée d'Art Contemporain, Montréal • Hungarica, a 80-as évek művészete, Modern Művészeti Múzeum, Bolzano (OL)
1993 • Képfelbontás, Műcsarnok Palme Ház, Budapest • Magyarország akkor és most, IMF Cultural Center, Washington • Magyar Ház, New York • Fővárosi Képtár, Budapest • Mi, "kelet-franciák". Magyar művészet 1981-89. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1994 • 80-as évek - Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest • 10 magyar művész, Abbay de l'Épau, Le Mans (FR) • 12 művész Ausztriából és Magyarországról, Schloss Peuerbach (A), Esterházy kastély, Kismarton
1995 • 12 művész Ausztriából és Magyarországról, Fővárosi Képtár, Budapest • Kunlanz, Galerie Knoll, Bécs
1996 • Museum Moderner Kunst, Bécs
1997 • Olaj/Vászon, Műcsarnok, Budapest
1998 • Galerie Albrecht [Thomas Emde-vel, Jus Juchtmans-szal], München.

Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Museum Moderner Kunst/Stiftung Ludwig, Bécs
Szombathelyi Képtár, Szombathely.

Irodalom
~: Ki az áldozat? Ki a tettes? Mi a teendő?, Art Pool Letter, Budapest, 1983
~: Die tote Szene, Jó világ, Bölcsész Index, Budapest, 1984.
Néray K.: Bevezető ~ kiállításához
Skreiner, W.: A fejforma, mint a szellem metaforája
Hegyi L.: A kép hatalma (kat. bev. tan, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz, Műcsarnok, 1987, 1988, magyar és német nyelven)
Kovács Á.: Interjú. Kovács Ágnes beszélget ~sal (kat., Műcsarnok, 1988)
Van Der Pol, J.: (kat. bev., Galerie Knoll, Bécs és De Gele Rijder, Arnhem, 1989)
~: Bild-Urbild-Schatten (kat. bev., Galerie Knoll, Bécs és De Gele Rijder, Arnhem, 1989)
Hegyi L.: (kat. bev., Museum Folkwang, Essen, 1990)
Trojanova, E.: A fej mint médium (kat. bev., G. Heike Curtze, Slovenska Narodna G., Knoll Galéria, Galerie der Stadt Wels, szlovák, német, magyar nyelven, 1991)
Nagy I.: Avant-propos (kat., Galerie Zürcher, Párizs, 1992)
Zürcher, B.: (kat. bev., Galerie Zürcher, Párizs, 1992)
Pesenti, L.: (kat. bev., Nationale des Beaux-Arts, Dijon 1993)
Fitz P.: Fejek. Beszélgetés ~sal, Balkon, 1993/1.
Flügge, M.: Tautologie der Körpers (Neue Bildende Kunst, 1994/6.)
Forgács É.-~: Levelezés (kat., Fővárosi Képtár, Budapest, 1994)
Hegyi L.: ~ festészete, in: Alexandria, Pécs, 1994
Földényi F. L.: A testet öltött festmény, Jelenkor, 1996. október
Nádas P.: Proporzione del corpo umano. ~ képeiről, Nappali ház, 1996/3.
Hegyi L.: Das Bild als Universum-Symbol (kat., Museum Moderner Kunst, Bécs, 1996)
Irsigler, K. A.: Sinnlichtkeit oder Metodik (kat., Museum Moderner Kunst, Bécs, 1996)
Kurzmeyer, R.: Von der Vergebichkeit, den Kopf zu drehen (kat., Museum Moderner Kunst, Bécs, 1996)
Honisch, D.: Ein Bergungsvorgang (kat., Museum Moderner Kunst, Bécs, 1996).
Film
Fitz P.-Kálmán J.: Fejek (portréfilm, MTV 1991-92).