BLINDER, Olga

Olga Blinder elemi és középiskolai tanulmányait a nagyhírű Colégio Nacionalban végezte. Nehéz történelmi periódusban, a Chaco-háború utáni korszakban kezdte meg egyetemi kurzusait az Universidad Nacional mérnöki fakultásán. A képzőművészet – elsősorban a festészet –, gyermekkora óta érdekelte; művészeti tanulmányait ennek ellenére jóval később, férje Isaac Schwartzmann ösztönzésére kezdte el a korszak egyik szellemi központjában az Ateneo Paraguayoban. Az ott eltöltött idő elindította a művésznőt azon az úton, melyen töretlenül járt élete során: ezen a helyen ismerte meg Ofelia Echagüe Vera festőnőt, XX. századi paraguayi képzőművészet karizmatikus alakját. Barátságuk ’megpecsételte ’ sorsát, irányt és útmutatást adott a fiatal pályakezdő Olga Blindernek.

Első önálló kiállításának is az Ateneo Paraguayo adott otthont 1950-ben. Egy esztendő múltán külföldön is megmérettetett: Argentínában rendezett tárlatán a világ is megismerhette művészetét. A kezdeti gyors sikerek nem térítették le útjáról, továbbra is az új kihívásokat, technikákat kereste, ezért is volt fontos számára Livio Abramo brazil származású rézmetsző barátsága és tanítása. Az 1954-es esztendő a paraguayi képzőművészet és Olga Blinder életében is egyaránt jelentős fordulópont volt: megalakult az ’El Grupo Arte Nuevo’ (Új Művészeti Csoport). A csoport tagjai Olga Blinder, Josefina Pla és José Laterza Parodi már szakítottak a hagyományokkal, nemzetközi –elsősorban európai– mintákat követtek, melyek közül a kubizmus, és Pablo Picasso számított etalonnak.

Az El Grupo Arte Nuevo elsőként megrendezte a Modern Művészet Hetét, ahol az új irányzat képviselői –  többek között a szintén paraguayi származású szobrászművész Hermann Guggiari bizonyíthatták tehetségüket a művelt nagyközönség előtt. Az újonnan alakult művészeti csoport jelentős sikereket ért el Európában az Egyesült Államokban és a latin-amerikai országokban egyaránt.

Olga Blinder mindig is kereste az egyéni hangot. Luly Codas véleménye szerint pályája elején a művésznő inkább a hagyományos ’akadémikus’ stílust követte, de témaválasztásában kezdettől fogva érzékenységről, éleslátásról tett tanúságot, akár ha a Maternidad (Anyaság,1953), de még inkább ha a Triste hombre (Szomorú ember,1958), című festményeire gondolunk. Az a tény, hogy az El Grupo Arte Nuevo művészeti csoporthoz eltéphetetlen szálakkal kötődött, egyszersmind azt is jelentette, hogy az Európából érkező művészeti irányzatoknak, a kubizmusnak, valamint Pablo Picassonak lelkes követője volt: ennek az időszaknak termése a  Flores amarillas (Sárga virágok, 1953) című festmény.

Olga Blinder saját hangjának megtalálásában, egyéni látásmódjának kifejezésében kíváló megoldást nyújtott a xilopinturaban (fafestészet) és a xilograbadoban (fametszés) rejlő lehetőség. A két eljárás technikai alapjait Braziliában sajátította el, ahol -a már említett- Livio Abramo professzor volt a mestere. Olga Blinder az új technikával alkalmazkodott a kor ’szelleméhez’ és nonfiguratív, geometrikus formáival reflektált a világ és az ország problémáira (ne feledjük 1954-ben kezdődött a harmincöt éven át tartó Stroessner-i diktatúra): ekkor készítette az Inútil espera (Hasztalan várakozás, 1968), és a Los torturados (Megkínzottak, 1967) című munkáit.

A 60-as 70-es években a különböző technikák keverésével kísérletezett, ennek jegyében született a La mujer de la sombrilla (A napernyő asszonya, 1963) címet viselő olajfestménye.

Olga Blinder gazdag művészi pályaképe mellett igen sokat tett a művészeti oktatás és képzés érdekében. Alapítója és igazgatója volt a paraguayi Instituto de Artenak (IdeA), és több mint harminc éven át irányította a szervezetileg a Mision Cultural Brasilenahoz tartozó Escolinha de Arte de Paraguayt, továbbá igazgatóként működött és oktatott az Instituto Superior de Arteban (ISA).
Számos könyvet és tanulmányt írt, így is gyarapítva országa szellemi életét. Elméleti munkái közül a máig leginkább forgatott és Európában is ismert írása az  Arte actual en el Paraguay 1900–1995 (Paraguayi Képzőművészet 1900–1995 között), Josefina Plaval és Ticio Escobarral közös munka eredményeként született.

További jelentős munkái az Arte indigena (Indián művészet), a Diccionario de arte (Művészeti szótár), az 1994-ben megjelent Trabajos sobre museos y educacion artistica (Múzeumokról és művészeti nevelésről szóló munkák), és végül, de nem utolsósorban a

Bartomeu Meliaval közös szerkesztésben megjelent En la frontera de un arte nuevo guaraní 1987–1988 (Egy új guaraní művészet határán 1987–1988) című kötet, amely az őslakosok halálra ítélt művészetével foglakozott. Olga Blinder részese volt számos nehéz történelmi periódusnak háborúnak, polgárháborúknak és egy hosszan tartó diktatúrának, és mégis képes volt arra, hogy munkásságával Paraguay szellemi életét gazdagítsa. Alakja mind emberileg, mind művészeti hitvallás és tehetség tekintetében szimbóluma lehet a latin-amerikai képzőművészetnek. „Párhuzamosan alkot, tanít, mindenkit ’megfertőz’ ezzel az őrültséggel. Nem volt és nem lesz az elkövetkezőkben ilyen művész, mint Olga Blinder.” (Wiliam Paats Martínez.)