BRUS, Günter

[1]

festőművész, grafikus, író, performer

1957-60-ig a Bécsi Iparművészeti Egyetemen tanul alkalmazott grafikát. Spanyolországban és az 1960-as velencei biennálén tett látogatásait követően az absztrakt gesztusfestészet felé fordul, és kapcsolatba kerül Alfons Schilling osztrák festővel. 1961-ben fejlődését megszakítja a katonai szolgálat, mely után nehezen tér vissza az alkotáshoz, s 1962 végén már nem is annyira a képek elkészülése, hanem inkább a festés mint tevékenység foglalkoztatja. 1964-ben Otto Muehl biztatására feleségével, Annival létrehozzák első akciójukat, ill. performance-ukat, az Anát, amely a Kurt Kren filmessel együtt összeállított sorozatuk első darabja. Ez vezeti el Brust a következő hónapban bemutatott első „önfestő” akciójához, melynek címe: Self-painting 1: Painting by Hand, Painting by Head, Painting the Head [Önfestés 1: Festés kézzel, Festés fejjel, A fej festése]. Muehllel, Hermann Nitschcsel és Rudolf Schwarzkoglerrel megalapítják az akcionizmus-csoportot, 1966-ban pedig Muehllel együtt részt vesznek az Institut für Direkte Kunst létrehozásában. Brus bizonyos mértékig festményeknek, ill. tablóknak tekinti akcióit, amelyekben a test foglalja el egy meghatározott tér középpontját - míg festményei esetében a vásznat nyújtja, rongálja, szinte teljesen tönkreteszi, akcióiban önmaga csonkításának különböző módjait mutatja be. Művészete fejlődését összegzi a bécsi Galerie Junge Generationban 1965-ben rendezett kiállításának címe: Malerei, Selbstbemalung, Selbstverstümmelung [Festészet, Önfestés, Öncsonkítás]. 1966-ban Muehllel együtt dolgoznak néhány performance-on, 1967 után pedig Brus akciói saját teste és annak működésének elemzése közben további fizikai és mentális szélsőségek felé hajlanak, míg Muehl a test szerepét pszichodrámák felépítése és elemzése során vizsgálja. Minden jelképességet nélkülöz, ahogyan Brus a nyilvánosság előtt vizel, ürít és borotvapengével sebet ejt magán. Első közönség előtt bemutatott akciója a Citizen Brus Looks at his Own Body [Brus polgár saját testét nézi], melyet 1968-ban Aachenben és Düsseldorfban ad elő. Az ugyanebben az évben a bécsi egyetemen bemutatott Kunst und Revolution [Művészet és forradalom] miatt letartóztatják, s az állam jelképeinek gyalázásáért hat hónap börtönbüntetésre ítélik. Testelemző akciói 1970-ben érik el tetőpontjukat a Zerreißprobéval [Szakítópróba], amellyel Brus le is zárja élő performance-ai sorát. Erre Nyugat-Berlinben kerül sor, ahová műveinek negatív ausztriai fogadtatása és az életét veszélyeztető fenyegetések miatt menekül. Akciói közül ez a legszélsőségesebb, s azt igazolja, hogy a testi önelemzés témájának folytatása már nem szükséges, ill. lehetséges, hiszen átlépné saját fizikai korlátait. Ezt követően visszatér a festéshez, rajzoláshoz, valamint művészeti könyvek kiadásához. 1969-76 között megjelenteti a Die Schasstrommel c. folyóiratot. 1971-ben a kölni Galerie Michael Wernerben állítja ki először rajzait. Irrwisch c. regénye (1971) összekötő kapocs az akció és a könyvforma között, mivel jelen van benne az akcióira jellemző groteszk szexualitás és a katarzis előidézésének szándéka. Ebben az időszakban született könyvei közül több is performance-ainak és fantáziáinak narratív ábrázolása. Akcióinak zord expresszionizmusa azonban későbbi írásaiban romantikusabb formát ölt, gyakran a tündérmeséket idézi. Néhány művében, pl. a Die Falter des Vorschlafsban [A szendergés pillangói] (1978) és a Die Garten in der Exosphärében [Az exoszféra kertjei] (1979) párhuzamot von az „utazásról” szóló mesék bűvölete és a Nitsch performance-aiban fellelhető szertartásos mitológia között. 1980-ban részt vesz a velencei biennálén.