LEBEL, Jean-Jacques

[1]

festőművész, happener

Édesapja, Robert Lebel költő, a szürrealisták köréhez tartozott. A háború alatt, a New Yorkban töltött években  J.-J. Lebel rajta keresztül ismerkedett meg André Bretonnal és Marcel Duchamp-mal, aki a legfiatalabb szürrealistaként már tizenötéves korától aktívan részt vett a csoport munkájában.
Az ötvenes évek első felében «Front Unique» címmel művészeti, irodalmi és politikai folyóiratot indított. Első egyéni kiállítására  1955-ben Firenzében, a Galleria Numeroban került sor. 1957-ben Párizsban, a Galerie Iris Clert-ben, 1960-ban a Galerie Fürstenbergben állított ki. 1959-ben szerepelt Milánóban  az Arturo Schwarz által rendezett Mostra Internazionale del Surrealismo, nemzetközi szürrealista kiállításon. Az ő, valamint Alain Jouffroy et Jean Tinguely nevéhez fűződik az Európában elsőként, – 1960-ban Velencében «L'Enterrement d'une chose» (Egy dolog eltemetése) címmel – megvalósított happening. Ettől kezdve, több mint hetven, Európa különböző városaiban és az Egyesült Államokban rendezett happening és performansz szereplője lett. Együtt dolgozott  Oldenburggal, Kaprowval, Erroval, Yoko Onoval, Nam June Paikkal, Pommereulle-el és másokkal. Különböző folyóiratokban a happening-mozgalommal foglalkozó írásokat jelentetett meg, és a hatvanas évek folyamán lefordította franciára barátai, William Burroughs, Allen Ginsberg, Gregory Corso, Lawrence Ferlinghetti és Michael McClure írásait. 
Ugyancsak 1960-ban, kezdeményezésére született meg Baj, Dova, Crippa, Erro, Recalcati és az ő közreműködésével készített, monumentális méretű kollektív festmény, a «Grand Tableau Antifasciste» (Nagy antifasiszta kép). 1962-ben a párizsi American Student's & Artist's Center-ben létrehozta az Atelier de la Libre Expression-t (Szabad Véleménynyilvánítás műhelye), ami igen nagy szerepet játszott a kortárs francia és amerikai művészek közötti  kapcsolat megteremtésében. 1964-ben Marc'O - val együtt az American Student's & Artist's Center-ben rendezte meg az első Festival de la Libre Expression-t (Szabad Véleménynyilvánítás Fesztiválja), melynek során happeningekre, filmvetítésekre, Ben és Serge Oldenbourg részvételével Fluxus-koncertre, valamint a Pop Art és az Új Realizmus képviselőinek, többek között George Brecht, Nam June Paik, Wolf Vostell et La Monte Young kiállítására került sor. Nevéhez fűződik a költőket, zenészeket, filmeseket és képzőművészeket egybegyűjtő, 1979 óta napjainkig rendszeres megrendezésre kerülő nemzetközi fesztivál, a Polyphonix ötlete is. A fesztiválnak, amelynek helyszíne évről évre változik, eddig Párizs, Miláno, New York, San Francisco, Nápoly és  Brüsszel mellett már Szeged és Budapest is otthont adott.
Hosszabb időn át hallucinogén szerekkel, LSD-vel, meszkalinnal kísérletezett, és az így átélt tapasztalatokat munkáiba is beépítette. 1988-ban Marcel Fleiss galériájában, a Galerie 1900-2000-ben a «Retour d’exil» címmel rendezett kiállításán bemutatott «Corps mémorables» festmény-sorozatának egyetlen témája a női test volt. Mint kábítószer hatása alatt születő vízió, úgy formálódott a képeken a női nemiszerv hol szívvé, csigává, tulipánná, lepkévé, hol pedig lánggá. A Galerie 1900-2000 mellett számos más helyen, így 1990-ben a kölni Hundertmark és a Bernd Dürr galériában, 1992-ben a rejkaviki Kjarvalstadi múzeumban, 1995-ben a zürichi Quadri galériában, 1998-ban a bécsi Museum Moderner Kunst-ban és a a budapesti Ludwig Múzeum-ban, 1999-ben a hamburgi Kunsthaus-ban, 2003-ban a londoni Mayor Gallery-ben, 2004-ben a párizsi LouisCarré&Cie galériában volt egyéni kiállítása. 1994-ben «Le Cowboy et l’Indien» címmel, Alain Fleischer portréfilmet készített róla.
Műveit őrzi többek között a Musée National d’Art Moderne-Centre Georges Pompidou, a Galleria Nazionale d’Arte Moderna de Roma, a düsseldorfi Kunst Palast Museum, a  montreali Musée des Beaux-Arts és a portugál Berardo a Cintra múzeum.

Irodalom: A. Jouffroy: Jean-Jacques Lebel et la révolution intérieure, Metro N° 8, Miláno, 1963.; R. Justice: Le théâtre de la honte, France Dimanche, 1966. ápr. 2.; R. Oberdorf: Indésirables et provocateurs, Le Méridional, Marseille, 1966. aug. 9.; R. Fleck: Jean-Jacques Lebel, Beaux-Arts Magazine, N° 129, Párizs, 1994. dec.; I. Baldarassi: Un aria rossiniana con Lebel, Il resto di  Cardilino, Pesaro, 1996. szept. 18.; Vámos Éva: Az Anti-Per, Balkon, 1998/5.; W. J.: Der Vater des Happenings in Europa : Jean-Jacques lebel – Für jeden Skandal zu haben, Hamburger Abendblatt, 1999. már.–máj.; L. B. Dorleac: Jean-Jacques Lebel-Permutations, Louis Carré & Cie és Galerie 1900–2000, Párizs, 2004.