NAGY János

[1]

szobrász

1954-1961: Képzőművészeti Főiskola, Pozsony, tanárai: Fraňo Štefunko, Rudolf Pribiš. 1961-1966 között a besztercebányai, majd 1968-1970-ig a nyitrai Tanárképző Főiskolán tanít. Komáromban (1965-1972), Helenbán (1972-1981), Almáson (1981-1984), majd 1984 óta Hetényben él. Művésztelepek: 1969-1971, 1974: Hajdúböszörmény, 1972: Nyíregyháza, 1973: Sóstó. 1990-1995: a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, majd a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága elnöke. 1992: Európa 24, 1993: Hungária 24, 1994: Ősiség és Modernség művészeti csoport tagja. 1994: Esterházy János-díj; 2000: A Magyar Köztársaság elnökének aranyérme. Tanárai és az iskola hatására művészetének kezdeteit realista és neoklasszicista szemlélet határozta meg. Ezt hamar felváltotta egy dinamikus, expresszívebb kifejezésmód. Fejlődése során megpróbálta a nagyobb mértékű stilizációt és absztrahálást is, de mindvégig a figuratív szobrászat híve maradt és visszatért régibb korszakaihoz. Gazdag és a külvilági hatásokra fájóan érzékeny érzésvilágát mentve többször költözködött, egyre távolabb eső helyekre. Témái sorsfontosságúak - az ember kettőssége, a férfi és a nő közötti vívódások, a lét gyökereinek keresése emberi, nemzeti, helybeli identitásában. Behatóan tanulmányozta a keleti kultúrákat, keresve bennük mind az európai, mind a magyar kultúra eredetét. Ez vezette el később művészetét a prehellenisztikus kultúrából táplálkozó nagy modernekhez - Picassóhoz, Henry Moore-hoz - és inspirálta Gilgames, Elődök, Balladák című domborműsorozatait. Térplasztikáit főleg fában alkotta meg, modellált alkotásai bronzba öntve vagy rézlemez domborítással és hegesztéssel kaptak végső formát. Köztéri munkáival főleg a szlovákiai magyarság történelmének és kultúrájának állított emlékműveket. Alkotói munkásságának legkiemelkedőbb része plakett- és éremművészete, melyet éveken át a FIDEM kiállításain mutatott be. Ezek a kis remekművek szobrászatának csúcspontját és szintézisét jelentik - meditatív jellegűek, irodalomból, történelemből, a művész saját élményeiből táplálkoznak. Formanyelvük monumentális, dinamikus, érett.

Mesterei: Štefunko, Fraňo, Pribiš, Rudolf.

Egyéni kiállítások
1965 • Szenc
1967 • Dunaszerdahely
1978 • Dunaszerdahely
1979 • Érsekújvár, Ipolyság
1980 • DMM, Komárom (CSZ) (kat.)
1984 • CSM, Dunaszerdahely [Almási Róberttel]
1988 • Nagykürtös [Helena Košútovával]
1990 • Gorkij u.-i Kiállítóterem, Pozsony (kat.)
1993 • Balassa Bálint Múzeum, Esztergom (kat.)
1995 • Csepel, Budapest
1998 • Vác
2000 • Nádor Galéria, Komárom (SZL).

Válogatott csoportos kiállítások
1961 • Fiatal művészek vándorkiállítása, Ekecs • Gombaszög
1965 • Kisplasztika- és rajzkiállítás, Pozsony
1967 • HÍD, Dunaszerdahely
1971 • Szlovákiai emlékművek kiállítása, Pozsony
1973-1974 • Csehszlovák éremművészet, Párizs
1975 • Pöstyéni parkok szoborkiállítása, Pöstyén
1983 • Kortárs szlovák érem, Körmöcbánya, Csehszlovák érmek és plakettek, vándorkiállítás • Bulgária, Német Demokratikus Köztársaság, Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország
1986 • Pöstyéni parkok szoborkiállítása, Pöstyén
1987 • Pöstyéni parkok szoborkiállítása, Pöstyén • Kortárs szlovák érem, Körmöcbánya
1989 • Kortárs csehszlovák kisplasztika Biennálé, Trencsén
1990 • CsMKT 1. csoportos kiállítás, DMM, Komárom (CSZ)
1991 • CsMKT 1. csoportos kiállítás, Csehszlovák Kultúra Háza, Budapest • Pápa • Időben és térben, Dunaszerdahely • Duna Galéria, Budapest
1992 • Európa 24, Szombathely • Hommage à Gyula Szabó, NG, Losonc
1993 • Körmöcbánya • Hungária 24, Debrecen
1994 • Győr • Hungária 24, Bécs • Magyar Akadémia Galéria, Róma • Torino
1995 • Europa 24, Erfurt. FIDEM-kiállítások • 1971 • Köln
1973 • Helsinki
1975 • Krakkó
1977 • Budapest
1979 • Lisszabon
1981 • Firenze.

Köztéri művei
Elsős (műkő, 1959, Komárom, [CSZ])
Árvízi emlékmű (kő, 1967, Gúta)
Mártíremlékmű (hegesztett vörösréz lemez, 1969, Dunaszerdahely)
Család (hegesztett vörösréz lemez, 1973, Komárom [CSZ], Május 1. tér)
Szökőkút (epoxi, 1974, Komárom [CSZ], a vasutállomás előtt)
Anyaság (kő, 1977, Párkány)
Memento (domborított és hegesztett vörösréz lemez, 1981, Hortobágy)
Kodály Zoltán (bronz, 1982, Galánta)
Nagymama (kőszobor, 1985, Léva)
Gitáros nő (kőszobor, 1987, Fülek)
Esterházy János-emléktábla (bronz, 1991, Budapest)
II. világháborús emlékmű (1991, Ipolyszakállas
1992, Ipolybalog
1993, Nagycétény
1994, Málas)
Csontváry-emléktábla (bronz, 1993, Kisszeben)
Sírbatétel (vörösréz lemez, 1992, Ipolybalog)
Szenczi Molnár Albert (márvány, 1995, Szenc)
Bulcsu (vörösréz lemez, 1997, Búcs).

Művek közgyűjteményekben
CSM, Dunaszerdahely
DMM, Komárom (CSZ)
GMB, Pozsony
GU, Érsekújvár
Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
KMG, Dunaszerdahely
Múzeum, Léva
SNG, Pozsony
Vatikáni Gyűjtemény, Róma.

Irodalom
Kubička-Kucsera, K.: ~, in: Kis Galéria, Pozsony, 1977
Koncsol L.: ~, Gilgames, 12 plakett (bev. tan., Dunaszerdahely, 1979)
Farkas V.: ~ (kat., bev. tan., DMM, Komárom, 1980)
Kubičková-Kucsera, K.: ~, Sochárske dielo, (kat., bev. tan., Pozsony, 1990)
Wehner T.: ~ (kat., bev. tan., Komárom, Esztergom, 1993)
Kerékgyártó I.: ~ (monogr.), Dunaszerdahely, 1997.
Tv-adás
Stúdió, 1989. november