REIGL Judit

1941-1945: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szőnyi István. 1946-1948: a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa; 1950-ben elhagyta Magyarországot, Párizsban telepedett le, 1963-tól Marcoussis-ban (Ile-de-France) él. 1964: Guggenheim International Award. Klasszikus festészeti műfajokat példázó korai műveit erőteljes, tónusos festésmód jellemzi. Párizsi letelepedését követően fantasztikus lényekkel teli, szürreális, figuratív kompozíciókon dolgozik (Ils ont soif insatiable de l'infini, 1950). 1951-1954 között készült nagyméretű művei a szürrealista automatikus írás (écriture automatique) módszerét használják. 1954-ben első párizsi kiállítását André Breton nyitotta meg. Az 50-es évek második felében festette fehér alapú, vastag festékfoltokból álló hatalmas gesztussorozatait (Eclatements, 1955-1958) és körkörös mozdulatokból építkező vásznait (Centre de dominances, 1958-1959). Az Ecriture en masse-sorozat (1959-1965) vásznai a festett, sötét felületek és a foltokban megjelenő fehér alap közötti feszültségre, az Expérience d'apensanteur (1965-1966) pedig a fekete és az egyszínű foltok, felületek kontrasztjára épül. Az 1959 és 1965 között készült Guano-sorozatot nagy, gazdag faktúrájú színfelületekből álló képstruktúrák, absztrakt gesztusfestmények alkotják. ~ következő, a figuráció és absztrakció kifejezésmódja között egyensúlyozó sorozatának (Homme, 1966-1972) fő motívuma a színes felületre mint háttérre komponált, azzal kontrasztos álló-lebegő emberalak. A 70-es évek végétől ~ érdeklődésének középpontjában ismét a képfelület virtuális szétválasztása, a szín, a felület, a faktúra és az olykor rövidülésben vagy torzóként megjelenő figuraegyüttes, képen belüli viszonya áll (Décodage sur drap, 1973; Déroulement, 1973-1980; Déroulements, 1980-1985; L'art de la Fugue, 1980-1982). A 80-as évek második felétől festészetében a finom és a monumentális viszonya válik dominánssá (Face à ..., 1988-1990; Un corps au pluriel, 1990-1992). 2011-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki.

Mesterei: Szőnyi István.

Egyéni kiállítások
1954 • Galerie l'Étoile Scellée, Párizs
1956 • Galerie Kléber, Párizs (kat.)
1958 • Galerie Van de Loo, München (kat.) • Gallery Drian, London
1959, 1962 • Galerie Kléber, Párizs
1960 • Galerie Van de Loo, Essen
1961 • Kunstverein, Freiburg im Breisgau (Német Szövetségi Köztársaság) (kat.)
1966 • Galerie Van de Loo, München (kat.)
1972 • Rétrospective 1952-1972 (kat.), M. J. C. de la Vallée de Chevreuse, Bures-sur-Yvette • Rétrospective 1952-1972, I. N. P. E., Marly le Roi • Galerie Rencontres, Párizs
1973 • Galerie Rencontres, Párizs (kat.)
1974 • Galerie Rencontres, Párizs (kat.) • ~ (gyűjt. kat.), Maison de la Culture, Rennes (FR)
1975 • Galerie Rencontres, Párizs
1976 • Galerie Rencontres, Párizs (kat.) • A.R.C. 2, Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris (kat.)
1978 • Galerie Yvon Lambert, Párizs • Musée de Peinture, Grenoble (FR) (kat.)
1979, 1981 • Galerie Jolliet, Québec (CA)
1980 • Galerie Yvon Lambert, Párizs
1982, 1984 • Galerie Jolliet, Montreal • Galerie de France, Párizs
1985 • Galerie de France, Párizs • Musée d'Evreux, Ancien Evechê (kat.)
1989 • Centre d'Arts Contemporains, Orléans
1989-1990 • FRAC Auvergne, Clermont-Ferrand
1992 • Musée de Brou, Bourg-en-Bresse • Galerie de France, Párizs
1994 • Donation Goreli, Musée National d'Art Moderne, Párizs
2001 • Musée de Brou.

Válogatott csoportos kiállítások
1944 • VII. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1947 • Magyar Akadémia, Róma
1948 • Mostra de Pittura e Scultura Ungherese Contemporanea, Catania
1956 • Cinq oeuvres nouvelles • Galerie René Drouin, Párizs
1957, 1958 • Galerie Kléber, Párizs
1960 • Form, Struktur, Bedeutung, Städtisches Galerie, München
1963 • Musée des Beaux-Arts, Lausanne
1964 • Guggenheim International Award, Guggenheim Museum, New York
1966 • Salon de Mai, Párizs
1967-1968 • Museum of Arts, Carnegie Fondation, Pittsburgh
1969 • L'oeil écoute. Exposition Internationale d'Art Contemporain, Palais des Papes, Avignon
1970 • Un art subjectif, Centre d'Art Contemporain de l'Abbaye de Beaulieu, Beaulieu (FR)
1972 • Six from Europe, Phoenix Gallery, Pittsburgh
1973 • l'Espace lyrique, Centre d'Art Contemporaine de Beaulieu, Beaulieu (FR)
1974-1975 • Galerie Rencontres, Párizs
1976 • Art Contemporaine 2, Musée d'Art Moderne, Párizs
1977 • 3 collections... 3 villes • l'avant-garde 1960-1976, Musée Cantini Marseille
1978 • Galerie Yvon Lambert, Párizs • Aspects de l'art en France, Art 9'78, Bázel
1979 • Tendances de l'art en France, ARC, Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
1981 • Bram van Velde, Simon Hantaϊ, Judith Reigl..., M. Sainte-Croix, Poitiers
1982 • The subject of painting, Museum of Modern Art, Oxford • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1983-1984 • Vingt ans d'art en France 1960-1980, Mittelrheinische Landesmuseum, Mainz
1984 • Nouvelles acquisitions pour le Musée de Picardie, Musée d'Amiens, Amiens
1985 • Acquisitions 49 et autres pièces, Galerie Nationale, Beauvais (FR)
1988 • Art pour l'Afrique, Musée des Arts Africains et Océaniens, Párizs
1989 • Art Abstrait 1970-1987, Galerie Maeght, Párizs • I surrealisti, Palazzo Reale, Milánó
1990 • Stirn Kunsthalle am Römerberg, Frankfurt am Main
1991 • André Breton, Musée National d'Art Moderne, Párizs
1992 • Art expérimental en Europe 1946-1956, Musée d'Art Contemporain, Las Palmas (SP) • Francia kortárs művészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1993 • Peinture en France 1960-1980, Musée d'Art Contemporain, Toulouse
1995 • G. Maeght, Barcelona
1996 • La dimension du corps, National Museum of Modern Art, Tokió
1997 • Made in France 1947-1997, Musée National d'Art Moderne, Párizs
1997-1998 • Abstraction en France 1940-1965, Collection du Centre Georges Pompidou, Colmar (FR)
2001 • D'Alechinsky à Zao Wou ki, Centre Georges Pompidou, Párizs.

Művek közgyűjteményekben
Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
Musée National d'Art Moderne, Párizs
Musée de Grenoble, Grenoble.

Irodalom
Breton, A.: (kat., bev. tan., Galerie l'Étoile Scellée, Párizs, 1954 in: Breton, A.: Le surréalisme et la peinture, Gallimard, Párizs, 1965)
J. Ch.-Pierre Estienne: ~, Médium, N. 4., 1955
Damisch, H.: (kat., bev. tan., Galerie René Drouin, Párizs, 1956)
Mathieu, G.: Simon Hantadet ~ (kat., Galerie Kléber, Párizs, 1956)
Weiler, C.: (kat., bev. tan., Galerie Van de Loo, München, 1958)
Bröse, S.: (kat., bev. tan., Kunstverein, Freiburg im Breisgau, 1960
Bonnefoi, G.: Regards sur 20 années de peinture, Lettres Nouvelles, n. 32., 1963
Levëque, J.-J.: Art de vivre, Le Nouveau Journal, 1972/5.
Bonnefoi, G.: ~ ou la lutte avec la peinture (kat., Musée J. C. de la Vallée de Chevreuse, Bures-sur-Yvette, 1972)
Joly, P.: L'espace et la mémoire (kat., Musée J. C. de la Vallée de Chevreuse, Bures-sur-Yvette, 1972)
Schmitt, J.: ~, Art Press, 1973/9.
Riedinger, S.: Paris I., Opus International, n. 46., 1973
Pleynet, M.: De la peinture comme enseigne, Ed. Galerie Rencontres, Paris, 1975 (in: Art International vol. XIX, 1975)
Pleynet, M.: ~, le temps et les problèmes de l'avant-garde (kat.), Ed. Galerie Rencontres, Paris, 1976 (in Art International vol. XX, 1976)
Pleynet, M.: Peinture, écriture et temps dans l'oeuvre de ~ (kat.), A.R.C. 2, Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris, 1976
Teyssèdre, B.: Façon de faire, traversée du temps (kat.), A.R.C. 2, Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris, 1976
Millet, Ch.: Temps vrai, temps légal, Art Press International, n. 5. 1977
Rubin, W.-Pleynet, M.: Paris-New York, situation de l'art, Ed. du Chène, Paris, 1978
Pleynet, M.: Les quatre dimensions d'une oeuvre (kat.), Musée de Peinture, Grenoble, 1978
Rodgers, P.: Toward a theory/practice of painting in France, Art Forum, 1979/4.
Cabanne, P.: Les espaces aériens de ~, Le Matin, 12 février, 1980
Pleynet, M.: Monet, les nouveaux héritiers, Connaissances des Arts, 1980/2.
Rodgers, P.: Toward a theory/practice of painting. Abstract Expressionism and the Surrealist discourse, Art Forum, 1982/3.
Tourangeau, J.: L'art critiqué s'affirme, Vie des Arts (CA), n. 104. 1981
Tronche, A.: L'Art de la fugue, Art, 1982/6.
Le Bot, M.: La vision marginale de ~, La Quinzaine Littéraire, n. 372
Francblin, Ch.: L'exil de ~, Le Quotidien de Paris, 1982. május 28.
Pleynet, M.: Une anthologie arbitraire (kat.), Musée d'Evreux, Ancien Evechê, 1985
~: Corps. Questions d'échelle, Cahiers de psychologie de l'art et de la culture, n. 11. ("Scènes du corps"), École Nationale Supérieure des Beaux-Arts, Párizs, 1985
Xuriguera, G.: Regards sur la peinture contemporaine, 1945-1985. Ed. Arted, Párizs, 1985
Daval, J.-L.: Histoire de la peinture abstraite, Ed. Hazan, Párizs, 1985
Bonnefoi, G.: Les années fertiles, 1940-1960. Ed. Mouvements, Párizs, 1988
~: "Tout art est heureux...", Cahiers de psychologie de l'art et de la culture, n. 16. École Nationale Supérieure des Beaux-Arts, Párizs, 1990
Breerette, G.: Au-delà du surréalisme, Le Monde, 1991. április 25
Bonnefoi, G.: ~ (monogr.), Beaulieu, 1999
Cserba J.: Aki dudás akar lenni, ~ festészete, Balkon, 1999/9.

Bővebb életrajz

1941-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Szőnyi István növendéke volt. A diploma megszerzése után elnyert ösztöndíjjal 1946-tól közel két évet töltött Olaszországban. Visszatérve Magyarországra, megváltozott politikai helyzet várta. A fasizmus éveit és a kommunista diktatúrát saját bőrén tapasztaló Reigl Judit ekkor eldöntötte, hogy elhagyja Magyarországot. Mérhetetlen szabadságvágya életét éppen úgy meghatározta, mint művészetét. 1950-ben hétszeri próbálkozás után végül nyolcadik alkalommal sikerült átjutnia a határon. Európán át – gyalog – Párizsba ment, ahol a kezdeti időszakban az akkoriban a La Ruche-ben lakó Bíró Antal sietett segítségére, és fogadta be magához.

Első egyéni kiállítását 1954-ben André Breton szervezte a Galerie Etoile Scellée-ben. Az első párizsi években szürrealista figuratív kompozíciókat készített, köztük 1950-ben azt az André Breton által nagyra becsült Ils ont soif insatiable de l’infini (Kielégítetlenül szomjazzák a végtelent) című festményét, amely az író tulajdonába került, és azt élete végéig meg is őrizte. A festményt 2003-ban, a Breton-gyűjtemény árverezésén a párizsi Musée National d’Art Moderne vásárolta meg.

A szürrealista korszak azonban gyorsan lezárult, és 1955-től már a teljes automatizmus, a gesztusfestészet problémája foglalkoztatta. Az 1955–1958-ban készített fehér alapú, vastag festékfoltokból álló Eclatement (Robbanás), és az azt követően 1958 és 1959 között, körkörös irányú mozdulatokkal megfestett Centre de dominances (Dominancia-központ) című sorozat képei nemcsak tartalmukban, de a megvalósítás eszközeiben is változást hoztak.

A korábbi, függönykarnisból hajlított szerszám használata helyett puszta kézzel vetette a festéket a vászonra. Új stílusú munkáival 1956-ban a Galerie René Drouinben Tensions (Feszültségek) címmel megrendezett csoportos kiállítás alkalmával jelentkezett először, ahol rajta kívül Degottex, Hantai, Viseuxés Claude Georgesvett még részt. Megnézve a kiállítást, Georges Mathieukijelentette, hogy neki Reigl Judit munkái tetszettek a legjobban, és ezt a véleményét a Galerie Kléberben 1956 decemberében sorra kerülő Reigl-kiállítás katalógusához írt előszavában is megerősítette.

Reigl Judit 1958-ban festészetének megint új szakaszához, az 1965-ig tartó Guano-periódushoz érkezett. Az elnevezés ötletét József Attila verse, A város peremén adta, mivel e képek olyan vászonra készültek, amelyekre hosszú évek piszka, pora és festékhulladéka rakódott le és gyülemlett fel több rétegben. Ezek a korábban elrontott munkák ugyanis a műterem padlóján voltak kiterítve, a művész azokon járt, dolgozott éveken keresztül. A megvastagodott vásznak sokféle anyagból képződött felületét használta fel Reigl Judit a Guanó k elkészítésére, amelyeknek egyik darabját a francia állam megvásárolta, és jelenleg letétben a Bourg-en-Bresse-i Musée de Brou gyűjteményében található. Ugyancsak ebben az időben dolgozott egy másik sorozatán, az Ecriture en masse (Tömbírás) darabjain is, amelyek más, későbbi munkájához hasonlóan, a testi és pszichikai automatizmus termései. A hatalmas méretű vásznakon tánchoz hasonló mozdulatokkal, egy kardlap segítségével terítette szét a maga készítette fekete festéket. A folytatás az organikus formák lassú visszatérése lett: a vásznakon végtagok és fej nélküli torzók alakultak ki, majd sorra születtek az aranysárga-fekete, kék-fekete, piros-narancssárga Homme (Ember)- széria képei.

1972-ben a párizsi Galerie Rencontres kiállítást rendezett ezekből a festményekből, és ez egyben a korszak lezárását is jelentette. Néhány hónappal később újabb kísérletekbe kezdett. A meglévő Homme-képeket áttetsző lepedővel borította le, és erre a több méter hosszú, szabadon lebegő textilre festette át foltok formájában a fátyolos, alig kivehető részleteket. Az anyag túlsó oldalára átszivárgó festéknyomok egy második képfelületet képeztek, amelyen tovább dolgozva eljutott egyik legizgalmasabb korszakához, a Déroulement-ok (Folyamat) születéséhez. Ezekből a műveiből rendezett egyéni kiállítást 1976-ban a Muséee d’Art Moderne de la Ville de Paris. A következő években a Déroulement vonalai lassan telítődtek, vastagabbá váltak, vízszintesből függőlegessé rendeződtek, majd ezek az oszlopszerű függőlegesek alakokká formálódtak.

A kilencvenes évek második feléből származó Hors (Kívül)-sorozat festményein már nem torzók, hanem egészalakos emberi figurák lebegnek. A zuhanás, emelkedés, súlytalanság problémája már 1966 óta, ciklusosan visszatérően foglalkoztatta. A sorozatot 1999-ben a Galerie de France mutatta be. A New York-i World Trade Center megsemmisítése és a tragikus esemény televízión keresztül is megdöbbentő látványa mélyen megrázta Reigl Juditot. A lángoló toronyépületek és a magasból aláhulló emberek apokaliptikus képe több festményén is megjelenik. Ezeknek a 2001. szeptember 11. címet adta.

Az eddig megemlítetteken kívül más sorozatokat is készített: Drap, Décodage (Lepel, Dekódolás, 1972–1973); Entrée-Sortie (Bejárat- Kijárat, 1986–1988); Face ã… (Szemben, 1988–1990); Un corps au pluriel (Egy test többes számban, 1990–1994) és a Corps sans prix (Megfizethetetlen test, 1999–2001). Számos egyéni kiállítása közül érdemes kiemelni azt, amelyet a Pompidou Központban 1993-ban rendeztek abból az alkalomból, hogy az ismert gyűjtő, Maurice Goreli ajándékaként több alkotása is bekerült a Musée National d’Art Moderne gyűjteményébe. (2003–2004-ben a Pompidou Központ állandó kiállítása külön termet szentelt Reigl Juditnak.)

A hatvanas évek elején a Párizshoz közel eső Marcoussis-ba költözött, ahol anyagi helyzetének legutóbbi években bekövetkezett javulását megelőzően igen nehéz körülmények között élt. A könnyebb megélhetés csábító lehetősége ennek ellenére sem térítette el soha a saját maga által kijelölt – és néha csak késve megértésre találó – útról. 2001 októberében a róla szóló monográfia megjelenésének alkalmából – a könyv írójának, Marcelin Pleynet-nek a válogatása alapján – az Espace Blancs-Manteaux-ban rendeztek kiállítást alkotásaiból. Marcelin Pleynet könyvében találóan így jellemzi Reigl Juditot: „…azzal tűnik ki, hogy soha nem hagyta magát bezárni semmiféle rendszerbe, és hogy épp annyira messze van a nihilista módon magába zárkózó absztrakt művészet ma már provinciális kliséitől, mint a pszichologizáló és archaizáló figuratív festészet nyomorúságától.” 2005 szeptemberében Budapesten, a Műcsarnokban volt egyéni kiállítása.