REMSEY Jenő György

[1]

festő, grafikus

1905-09: Iparrajziskola; 1910: Hors Conours-oklevél, Bécs; 1945: Benczúr-díj; 1977: Gödöllő város díszpolgára. 1909-14 között a gödöllői művésztelepen dolgozott, 1909-ben a KÉVE (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) tagjai sorába választotta. Rendezésükben számos kiállításon vett részt (Budapest, Berlin, Bécs, Düsseldorf, Genf, Lipcse, Nürnberg). 1911-ben és 1914-ben Münchenben járt tanulmányúton. 1924-ben létrehozta a Spirituális Művészek Társaságát. 1932-ben alapította meg a Spirituális Művészet Szövetségének lapját, a Fáklyát (1935-ben betiltották). 1935-ben Kató Kálmánnal Új Szalon címmel kiállítótermet nyitottak Budapesten. 1937-41 között a Nemzeti Figyelő munkatársa lett. 1921-40 között három verseskötete és néhány színműve is megjelent, melyek közül a Marinuzzit saját díszleteivel a Kolozsvári Nemzeti Színház 1942-ben előadta. 1954-ben belépett a Szinyei Alkotóközösségbe, 1960-ban a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségébe. Első munkái Rippl-Rónai hatásáról tanúskodnak, majd biblikus témákat és a magyar mondavilág történeteit festette meg, színes ablakokat, gobelineket készített. Szecesszióból eredő stílusát expresszionizmus, olykor patetikus hangvétel vagy groteszk ábrázolás kíséri.

Egyéni kiállítások
1935 • Ernst Múzeum, Budapest [Ámos Imrével]
1947 • Szalmássy Galéria
1948 • Készek Klub
1951 • Gödöllő
1957 • Magyar Ház, Párizs
1963 • Ernst Múzeum, Budapest
1974 • Dürer Terem, Gyula
1976 • Csók Galéria, Budapest
1978 • Szekszárd
1979 • Arany János Múzeum, Nagykőrös.

Köztéri művei
A magyar reformáció szellemtörténete (freskó, 1942, Budapest, Lónyai u.-i református gimnázium).

Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.