SZÁSZ Endre

[1]

festő, grafikus

1946: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szőnyi István. 1965: Munkácsy-díj; 1992: Magyar Köztársasági Érdemérem tisztikeresztje; Lipcsei Aranyérem. Már gyermekkorától kezdve természet után rajzolt. Marosvásárhelyen érettségizett. Itt került kapcsolatba Erdély akkori szellemi vezetőivel, Kós Károllyal, Szolnay Sándorral és Nagy Imrével, akik felismerték tehetségét és segítették fejlődését. Tanára itt az akvarellista Bordy András volt, aki ~ első kiállítását szervezte. 1946-ban került Budapestre. 1950-ben a Dekorációs Nemzeti Vállalatnál dolgozott, koholt vádak alapján eredetileg tíz év börtönre ítélték fegyverrejtegetésért, ebből egyet töltött le. Szabadulása után, 1951-ben megalakította a József körúti Alkotóközösséget, ahová volt kollegái tartoztak. Propaganda- és reklámanyagokat készítettek. 1952-ben ~ megvált a közösségtől. 1951 és 1960 között mintegy 600 könyvet illusztrált. Első munkája Csehov novelláskötetének illusztrációja volt, ekkor alakította ki stílusteremtő vonalrajzait, melyekkel számos díjat nyert külföldön. A hazai könyvillusztrálásban azóta is főként ez a stílus a meghatározó. Könyvillusztrációiban felhasználta a rézkarc technikáját is. Az 50-es évek második felétől készítette sajátos, puha felületeket létrehozó, hidegtű technikával készült rézkarcait. A legsikeresebb az Omar Khajjám Rubáiját lett, amely 1964-ben a British Museum pályázatán bekerült a XX. század harminc legszebb könyve közé. Már ezekben az években is folyamatosan festett grafikai munkássága mellett. 1960 és 1970 között főleg festészettel foglalkozott, legismertebb művei ekkor készültek. Próbálkozott filmművészettel is. Mintegy három évig dolgozott a filmgyárban, és ő volt az Egri csillagok látványtervezője. 1970-től Torontóban és Los Angelesben élt. Hazatérése után részt vett a Hollóházi Porcelángyár Stúdiójának megalapításában. Előbb Sopronba, majd Várdára költözött, ahol jelenleg is él. Ékszerrel, divattal, bútortervezéssel és porcelánfestéssel is kísérletezik. ~ egyénisége, festészeti és grafikai munkássága különös része a magyar képzőművészetnek és a művészeti életnek. Képei kivétel nélkül figuratívak, mégis olyan új, gazdag tartalmakat hordoznak, olyan formai, technikai és művészeti megoldásokat vonultatnak fel, amelyek messze a narratív ábrázolás fölé emelik őket. Alakjai sajátosak, egyéniek, sokan próbálják utánozni, ill. ennek alapján hamisítani. Művei három fő kategóriába sorolhatók, úgymint a fekete-fehér, vonalas rajzok, melyek legtöbbször illusztrációk; a szintén vonalas, de már egyszerűbb, geometrikushoz közelítő formavilágú alkotások, melyek fekete-fehérek, néha arannyal kiegészítve, ezek gyakran kerámia vagy porcelánképek, és végül a festmények, ill. hidegtűs eljárással készített rézkarcok. Az első kategóriába tartozó munkák lendületes, gyakran bővérű illusztrációk vagy önálló rajzok, amelyek a Barcsay-féle anatómiára épülnek, de sajátos ~ stílusban. A második kategória alkotásai talán a legelterjedtebbek, s így a legismertebbek. Számos fali kerámia, ill. porcelántárgy díszítésénél alkalmazta ezt a megoldást a művész. A műfaji követelményeknek megfelelően ezek kevésbé részletezők, túlnyomórészt nagy, tiszta formákból állnak. Így messziről is jól látható a teljes kompozíció és annak minden mozzanata, illetve nem vész el a funkcionális célokat szolgáló tárgyak aprólékos díszítésében. A festmények és hidegtűs rézkarcok adják ~ művészetének gerincét, ezekből táplálkoznak és nőnek ki az alkalmazott grafikai és egyéb technikai megoldással készült alkotások. Ezek a kompozíciók a szimbolizmus és a szürreál határán mozognak, de valójában egyik kategóriába sem sorolhatók be. Rejtélyes, sejtelmes nőalakok, a világ bölcsességét hordozó aggastyánok vagy fura szerzetek, lidércek, szellemek a képek szereplői. Legtöbbször egyetlen erőteljes alak köré szerveződik a kompozíció egésze. Áthatolhatatlan erdők, vénséges vén fák, az éjszaka baljós csendjébe burkolt városok vagy a képzelet szülte tájak veszik körül őket, de az alakok uralják az őket körülvevő vidéket, s mivel szinte mindig szemben állnak a nézővel, így a kívülállót is. Nem véletlen, hogy ezek a képek is rendkívüli sikert arattak világszerte. Mára ~ képeinek egész gyűjtőköre alakult ki.

Mesterei: Szőnyi István.

Egyéni kiállítások
1964 • Dürer Terem, Budapest • Szeged
1965 • Bulgária
1969 • Derkovits Terem (TV Galéria), Budapest • Szófia, Krakkó, Pécs, Szeged, Párizs, Berlin, Helsinki, Mexikóváros, Osló, Bécs, Ammán, Johannesburg, Tokió, Toronto, Montreál, Ottawa, Vancouver, New York, Los Angeles, San Francisco, New Orleans.

Irodalom
Koltay G.-Riskó G.: ~ (Budapest, 1983)
Menyhárt L.: ~ (Budapest, 1983).
Filmek
Sorcerer 1971, kanadai
Take Thirty 1971, kanadai
V.I.P. 1976, német
Sixty Minutes 1984, amerikai
~ 1983, 1989, magyar; Szász Bandi 1984, magyar.