SZEMADÁM György

[1]

festő, író

Mestere: Vaszkó Erzsébet. 1967-1975 között a Fővárosi Állat- és Növénykertben a nagyvadak ápolója, majd főápolója. 1969-től kiállító művész, 37 egyéni kiállítása volt. 1978-tól publikál képzőművészeti, fotó- és filmkritikákat, kultúrtörténeti és művészetelméleti tanulmányokat. 1979-től felnőtteknek és gyermekeknek képzőművészeti köröket, alkotótáborokat vezet, elmegyógyintézetekben művészeti terápiás munkát végzett, foglalkozott hátrányos helyzetű gyermekekkel és fiatalokkal. 1982-1984 között az Amatőr Képzőművészek Tanácsának elnöke. 1989-1993 között a Magyar Nemzeti Galéria GYIK (Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti) Műhelyének vezetője; 1992-1995 között a Magyar Festők Társaságának társelnöke. 1993-ban a Magyar Mozgókép Közalapítvány animációs szakkuratóriumának elnöke lett. 1997: a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje. 1997-1999 között az MTV Vizuális Művészetek Szerkesztőségének vezetője. 1998-ban a Magyar Festészeti Alapítvány elnöke; a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1999-ben a Csepeliek Művelődéséért Közalapítvány elnöke lett. 2002-től a Szinyei Merse Társaság elnökségi tagja, 2004-től a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. 2001: Munkácsy-díj; 2003: Művészetpedagógiai díj. Vaszkó Erzsébet következetes, meg nem alkuvó személyisége és festészete befolyásolta-alakította indulását. Mellette korai munkáira Bálint Endre, Barcsay Jenő és Korniss Dezső munkássága is hatott. A 60-as évek végén csoporttá szerveződő, magukat önerejükből felküzdő fiatalok egyik vezető egyénisége. A 70-es évek első felében több happening és performansz résztvevője, organizátora, melyeket a kor kultúrpolitikája, mint minden avantgárd megmozdulást, a rendszer elleni provokációnak tekintett. Festményei stilizált, jelszerű - állatokat, sokszor madarakat megjelenítő - elvont, formatöredékeket bemutató ábrázolások (Tigris, 1971), melyeknek stiláris jellemzői a redukált formák, a hangsúlyos színmezők és a határozott kontúrok. A 80-as az évek második felétől kifejezésmódja klasszicizálódik, figurálissá válik és festésmódját az aprólékosság, a kidolgozottság, az erős kontúrok jellemzik, miközben megmarad korábbi tematikájánál (Csér-szem, 1987; Vonuló darvak, 1994). Képein elszigetelt festői jeleknek, azok összefüggésének tárgyi azonosíthatósága helyett egy-egy idea tárgyiasul a festői jelek logikus vagy illogikus kapcsolódásában, s ezek a gondolatok hol technikailag rendkívül kimunkáltan, hol a technika milyenségére kérdeznek rá, vagy emberi problémákat feszegetnek.

Mesterei: Vaszkó Erzsébet.

Televíziós sorozatai
1991–1997: (H)arc-képek
1993–1994: Jelképtár [Hoppál Mihállyal, Jankovics Marcellel, Nagy Andrással]
1993–1994: Múzeumosdi [Sinkó Istvánnal]
1995–1997: Játékos bestiárium A-tól Z-ig
2002–2003: Madarat tolláról [Kocsis Tiborral, Králl Attilával]

Egyéni kiállítások
1969 • Állattenyésztési Főiskola
1970 • Technika Háza, Esztergom
1971 • Balatonboglári kápolnatárlat, Balatonboglár
1974 • Budapesti Műszaki Egyetem E-klub • Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1977 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár klubja, Budapest
1979 • Művelődési Központ, Tiszakécske
1980 • Fényes Adolf Terem, Budapest • Petőfi Sándor Ifjúsági és Művelődési Központ, Győr
1981 • Bástya Galéria, Budapest
1982 • Erzsébetvárosi Galéria, Budapest • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Megyei Művelődési Központ Galéria, Szolnok
1983 • Erkel Ferenc Művelődési Ház, Budakeszi • Művelődési Ház Kisgaléria, Eger • Liget Galéria, Budapest
1984 • Komáromi Kisgaléria • Kölcsey Kisgaléria, Debrecen
1988 • Kilián György Művelődési Ház, Kaposvár
1989 • Duna Galéria, Budapest
1991 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest
1992 • Collegium Hungaricum, Bécs • Művelődési Központ és Könyvtár, Oroszlány • Mini Galéria, Miskolc
1993 • Magyar Intézet, Prága • Bartók 32 Galéria, Budapest (kat.)
1994 • Játékszín
1995 • Magyar Intézet, Moszkva • Kaposfüredi Galéria, Kaposfüred
1996 • Stílus Galéria, Budapest • Merlin Galéria, Budapest • Isaszegi Művészeti Napok, Csepel Galéria, Budapest
1997 • Vigadó Galéria, Budapest
2001 • Kecskeméti Képtár, Kecskemét • Vaszary Képtár, Kaposvár [Prutkay Péterrel]
2004 • Vízivárosi Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások
1971 • Balatonboglári kápolnatárlat, Balatonboglár • No. 1 csoport kiállítása, Fővárosi Állat- és Növénykert
1983 • Új művészetért 1960-1975, Móra Ferenc Múzeum-Bartók Művelődési Központ, Szeged
1985 • Rosa, rosa neurosa, Budapest Galéria, Budapest
1994 • 80-as évek - Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest • Speculum, Budapest Galéria Lajos u., Budapest
1997 • No. 1, 1969-1971, Ernst Múzeum, Budapest
1998 • Jelentés a megtett útról, Szombathelyi Képtár, Szombathely

Könyvei
Jankovics Marcell, Budapest, 1987
Hoppál M.-Jankovics M.-Nagy A.-~: Jelképtár, Budapest, 1990; bővített kiadás 2004
Apokrif állattan, Budapest, 1991
Belső Tárlat, Budapest, 1995
Apokrif lények enciklopédiája, Budapest, 1997
Antik torzók és válogatott vernisszázsok, Budapest, 1999
Zé ó és ó, Budapest, 2001
Ezredfordulós írások, Budapest, 2003

Filmjei
1988–1989: A szabadság mezeje [Lugosi Lugó Lászlóval]
1999: Az elveszett Paradicsom

Irodalom
Dévényi I.: ~, Vigilia, 1969/9.
Frank J.: ~, New Hungarian Quarterly, 1978/4.
P. Szabó E.: Műzeum, Új Tükör, 1989. február 26.
Szegő Gy.: Jelolvasó, Élet és Irodalom, 1990. június 8.
Sinkó I.: A madaras ember, Magyar Napló, 1991. november 1.
Mezei O.: ~ radikális eklektikája, Új Művészet, 1991/12.
K. Tóth L.: Szeretném, ha képeim itthon maradnának (interjú), Forrás, 1993/2.
Kováts A.: ~ kiállítása, Beszélő, 1993. december 9.
Szegő Gy.: csend (így) kis kezdőbetűvel, Új Művészet, 1994/4.
Sinkó I.: Egy kis halhatatlanság, Új Művészet, 1996/5.
Szeifert J.: A No. 1 csoport, Balkon, 1997/7-9.
Sinkovits P.: Képes szalonok-szalonképek, Új Művészet, 1997/12.
Kopócsy A.: Nagyvadak között (No. 1 csoport 1969-1971), Új Művészet, 1999/5.