VOJNICH Erzsébet

[1]

festő

1968-1972: Képző- és Iparművészeti Szakközép., 1976-1981: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Gerzson Pál. 1982-1988: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület; 1980: Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. 1982-1985: Derkovits-ösztöndíj; 1983: Derkovits Nívódíj; 1991: Cagnes-sur-Mer, Yuho Rissanen-díj; 1998: Munkácsy-díj; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja. Főiskolán készült, illetve korai művein három tematikus, formai és technikai elem dominál. A Francis Bacon hatását őrző figurális képek sorozata után 1984-től fokozott jelentőséget nyer - a korai képeken is megjelenő - drapériák szerepe, melyekben elsősorban a titok a fontos. Festményeit (évente 6-8 darabot készít) mindig fénykép ihleti, melyeket vagy maga készít (mint a drapériás képek esetében, melyet egy hajnali budai piac letakart asztalai ihlettek), vagy találtként felhasznál. Korai műveinek jellegzetes műfaja a kollázs, mely első budapesti önálló kiállításának (1984) tárgya is. E figuratív elemek nélküli kompozíciókon a sötétszürkétől a világos barnáig terjedő szűk színskála 60-80 színárnyalatában a legváltozatosabb minőségű anyagokból (zacskó, fólia, címke, papír) tudatos és egyben improvizatív építés, illetve roncsolás (vágás, tépés, belefestés, égetés, kihagyás) figyelhető meg. Kollázsokat kiállítási célból már nem készít, ám ezek színvilága és felfogása, illetve a korai alakos és drapériás képek atmoszférája készítik elő azt az önálló utat és hangot, mely festményeit egyedivé teszi. 1986-tól műveinek tematikus eleme az enteriőr. E képek óriási csarnokait, elhagyott termeit, az üres lépcsőforduló, rideg gépházak, sötét cellák, zárt alagsori helyiségek meghatározhatatlan rendeltetését, a meztelen, koszos falakat a fény titokzatos, derengő jelenléte eleveníti meg. Ez a fénytől átitatott színekből, az árnyékokból és reflexekből kialakuló atmoszféra az egyértelműség hiánya miatt egyszerre misztikus és őriz valamiféle fojtogató idegenséget. A bizonytalanságot a szín- és fényhatások többértelműsége mellett a centrálperspektíva ábrázolási problémái is tovább növelik. Az üres, végtelen, mégis újra bezáruló tér kettőssége termékeny értelmezési mezőket nyit meg, akárcsak a festmények hangsúlyozottan irodalmi-ízű címadásai. Enteriőrös festményeinek sorozata olyan elődök műveire tekint vissza, mint Czimra Gyula műterembelsői vagy Giorgio Morandi csendéletei. Szellemi rokonság köti a metafizikus festészethez, a magyar festészetben a szentendrei iskolához, az Európai Iskola egyes festőihez, s kortársai közül az olyan, a lírai absztrakció (Rothko) hatása alatt álló művészekhez, mint Váli Dezső és Szüts Miklós, akikkel a közös elveket vállalva 1993-ban Kortárs Művészeti Alapítványt hoztak létre. E csoportban közös a kevés anyagot és motívumot felhasználó, lírai szemléletmód, a posztmodernnel és a transzavantgárddal szemben a festészet tiszta erejének felmutatása. 1981 óta részt vesz minden országos tárlaton és egyéb csoportos kiállításon.

Mesterei: Gerzson Pál.

Egyéni kiállítások
1983 • G. Dimitrov Megyei Művelődési Központ, Veszprém
1984 • Óbudai Pincegaléria, Budapest
1989 • Horváth E. Galéria, Balassagyarmat
1989 • Savoyai-kastély, Ráckeve
1990 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Galerie Sennebogen, Regensburg [Berhidi Máriával]
1992 • Balassi Könyvesbolt • Régi Zsinagóga, Szolnok [Szüts Miklóssal]
1993 • Cifra Palota, Kecskemét
1994 • Művészetek Háza, Pécs
1995 • Óbudai Társaskör Galéria, Budapest
1996 • Magyar Intézet, Párizs • Magyar Akadémia, Róma
1997 • Fővárosi Képtár, Budapest
1998 • Műgyűjtők Galéria, Budapest
2004 • Millenáris - Kerengő

Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Archívuma, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kecskeméti Képtár, Kecskemét
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Vak Bottyán Múzeum, Vác.

Irodalom
A. G.: ~ kollázsai, Művészet, 1985/2.
Vadas J.: ~: A hetedik, Mozgó Világ, 1987/8.
A. G.: Drapériák és enteriőrök - ~ festményeiről, Művészet, 1988/1.
Vadas J.: Faltól falig, Élet és Irodalom, 1990/9.
György P.: Végtelen terek, Holmi, 1990/3.
B. G.: Falak-terek-fények, Belvedere, 1990/5.
Rollmann, B.: Das typisch ungarische Gespür, Mittelbayerische Zeitung, 1990. május 25.
Justyák J.: Tiszta tér - ~ tárlata, Új Művészet, 1993/1.
Toma T.: 7 művész kiállítása, Új Tükör, 1987. május 31.
B. G.: 7 művész kiállítása, Művészet, 1987/9.
Sz. Gy.: Exodus, Művészet, 1989/4.
M. O.: Grafikák az újfestészet szélcsendjében, Művészet, 1989/8.
(-): Pictures of silence, TAKE OFF, 1993/3.
Bojár I. A.: Korszerűtlen bölcsesség - Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, Magyar Narancs, 1993. július 15.
D. K.: A pőre örökkévalóság, Művészet, 1997. nyár.