ZIFFER Sándor

[1]

festő

1894: Ipari Rajziskola, Budapest; 1895-1900: Magyar Iparművészeti Iskola díszítőfestő osztály; 1900: Bajor Királyi Akadémia, München; 1900-1901: Hollósy magániskola, München. 1954: Román Munkaérdemrend; 1957: A művészet érdemes mestere kitüntetés. Pályája kezdetén Hollósy festőiskolájában dolgozott Fonyódon és Vajdahunyadon. Párizsi tartózkodása során (1906-1907) Gauguin és Cézanne művészete hatott rá, s megismerte a Fauve-ok törekvéseit. 1906-ban Czóbel Béla társaságában Nagybányára ment, ahol az akkor kibontakozó neós mozgalom alapállásából a kolónia szellemi megújulásáért szállt síkra. Festészetének e korszakában a Nyolcakhoz hasonló eredményekre jutott. Az I. világháború idején átmenetileg Németországban, többnyire Berlinben élt. 1918-ban tért vissza Nagybányára, ahonnan többé hosszabb időre nem is távozott. Festészete a kezdeti francia hatások után a német művészet, mindenekelőtt az expresszionizmus felé fordult. Műveit a fölfokozott, merész színhasználat, a természettől el nem szakadó, de annak tárgyait szuverén módon átértelmező törekvés jellemzi. A 20-as évek termésében gyakoriak az alakos kompozíciók, a későbbiekben tájképművészete került előtérbe. A festőtelepen ~ művészete látványosan ellenpontozta a hagyományokhoz ragaszkodó epigon törekvéseket. A II. világháború után festészete veszített erejéből és eredeti frissességéből; színei nem épültek olyan szerves egységbe, mint korábbi művein. Önarcképei mutatják leginkább egykori önmagának festői kvalitásait. Balesete miatt gyakran műterme ablakából festette a környezetét: a régi pénzverdét, a Zazar patak partját, a malomárkot. Művészpedagógiai munkássága is jelentős.

Egyéni kiállítások
1957 • Nagybányai Múzeum, Nagybánya • Kolozsvári Művészeti Múzeum, Kolozsvár
1998 • Magángyűjtők Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások
1947 • Erdélyi Szalon, Kolozsvár
1962 • Tartományi kiállítás, Nagybánya
1971 • A művésztelep alapításának 75. évfordulója, Nagybányai Képtár, Nagybánya
1996 • Nagybánya művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom
Vásárhelyi Z. E.: Erdélyi művészek, Kolozsvár, 1937
Farkas Z.: ~, Művészet, 1962/12.
Passuth K.: A Nyolcak festészete, Budapest, 1967
Németh L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1972
Borghida I.: Czóbel és ~, Ars Hungarica, 1977/2.
Borghida I.: ~, Bukarest, 1980 (monogr.)
Boros J.: ~, in: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig (tan.), Miskolc, 1992
Mecseki E.: (kat. bev., Magánygyűjtők Galéria, 1998).