(1946-1948)
Az » Európai Iskolával [2] párhuzamosan szerveződő, később attól fokozatosan elhatárolódó ~ az absztrakt művészet képviselőit tömörítette. A nonfiguratív irányzat legfontosabb teoretikusává és szellemi támaszává a komoly kritikusi múlttal rendelkező, rendkívül tájékozott művészeti író, Kállai Ernő vált. Tevékenykedésének köszönhetően jutott a laza művészcsoport önálló kiállítási helyiséghez, mely a Galéria a 4 Világtájhoz nevet kapta. 1947 februárjában rendezték első kiállításukat Új Világkép címmel. A bemutatott anyag Kállai programadó könyvében (A természet rejtett arca) kifejtett nézetek egyenrangú illusztrációját tárta a látogatók elé. Kállai az absztrakt-realista vita gordiuszi csomóját átvágva a szürrealista műveket a valóság felszíne mögött megbúvó, szemet gyönyörködtető biológiai és krisztallográfiai mikrostruktúrákkal vetette össze. Tézise szerint a látszólag absztrakt, szürrealista művek valójában a természet igazi, rejtett arcát ábrázolják. A Galéria a 4 Világtájhoz körül csoportosuló művészek (Fekete Nagy Béla, Jakovits József, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Makarius Sameer, Marosán Gyula, Martinszky János, Martyn Ferenc, Zemplényi Magda) Kállai Ernő kezdeményezésével párhuzamosan egyéb kísérleteket is tettek a magyar nonfiguratív művészet összefogására. A Dunavölgyi Avantgárdok és a Konkrét művészek magyarországi csoportja azonban nem jutott önálló kiállítóhelyiséghez, s mindkét törekvés inkább az Európai Iskola stíluspluralizmusától történő elhatárolódásnak tekinthető, nem pedig az absztrakt művészeten belüli önálló platformnak. A nonfiguratív művészek 1946-ban szakadtak el az Európai Iskolától az Elvont művészet I. magyar csoportkiállításának megrendezése miatt, második tematikus tárlatuk megrendezésére már a Kállai irányította galériában kerülhetett sor Misztótfalusi könyvesboltjának emeleti helyiségében. Az absztrakt festőknek és szobrászoknak rendezett egyéni tárlatok mellett a mohácsi busóknak szenteltek tematikus kiállítást, jelezve ezzel művészetük kiterjedt kapcsolatrendszerének egyik lényeges elemét. 1947-ben még nyolc művész részt vett a Salon des Réalités Nouvelles-en Párizsban, de ezután már nem nyílt lehetőségük munkáik hazai vagy külföldi bemutatására. A konzervatív és kommunista kritikusok bírálata előre jelezte az eljövendő rendszer kultúrpolitikáját, amely már vitára méltónak sem találta a dekadensnek és öncélúnak bélyegzett absztrakt művészetet. Gyarmathy és Lossonczy 1948-as kiállításai után a nem-ábrázoló művészet ismételt magyarországi "megjelenése" még sokat váratott magára.Egyéni kiállítások
1946 • Martyn Ferenc, Képzőművészek Szabadszervezete, Budapest
1947 • Gyarmathy Tihamér, Galéria a 4 Világtájhoz, Budapest • Lossonczy Tamás és Ibolya, Galéria a 4 Világtájhoz, Budapest • Fekete Nagy Béla, Galéria a 4 Világtájhoz, Budapest • Martinszky János, Galéria a 4 Világtájhoz, Budapest
1948 • Gyarmathy Tihamér, Képzőművészek Szabadszervezete, Budapest • Lossonczy Tamás, Képzőművészek Szabadszervezete, Budapest.Válogatott csoportos kiállítások
1946 • Az elvont művészet első magyar csoportkiállítása, Képzőművészek Szabadszervezete
1947 • Új Világkép, Galéria a 4 Világtájhoz, Budapest (kat.) • Mohácsi busók, Galéria a 4 Világtájhoz, Budapest • Az Elvont művészet II. magyar csoportkiállítása, Képzőművészek Szabadszervezete, Budapest.Irodalom
LYKA K.: Az "elvont" vonal művészetéről, Új Idők, 1946. július 25.
FEJÉR K.: Új Világkép (kat., bev. tan., 1947)
KÁLLAI E.: Zárszó az Új Világképhez, (kat., bev. tan., 1947)
KÁLLAI E.: A természet rejtett arca, Budapest, é. n. [1947]
HAMVAS B.-KEMÉNY K.: Forradalom a művészetben. Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon, Budapest, 1947
LÁNCZ S.: Az Elvont Művészek Csoportja, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1984
GYÖRGY P.-PATAKI G.: Az Európai Iskola és az Elvont művészek csoportja, Budapest, 1990.(Hornyik Sándor)