A KOKSZ (szóösszevonás a Kortárs, a Karikatúra és a Szatíra szavakból) műhely hivatalosan - de miért lenne épp egy ilyen műhely hivatalos? - A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Szatirikus Képzőművészeti Szakosztálya, amely 2002 tavaszán azért jött létre, hogy „...a kortárs magyar szatirikus képzőművészet, ill. az autonóm karikatúraművészet tényleges értékeit képviselje és reprezentálja itthon és külföldön” - legalábbis a műhely alapító okirata szerint.
Nem kazánfűtők, kokainisták, vagy testépítők gyülekezetéről van tehát szó, mégcsak nem is egy szokványos, intézményesült képzőművészeti szakosztályról, hanem művészeti műhelyről, méginkább baráti társaságról, amely a gyanúsan sűrűn összehívott „szakosztályüléseit” belvárosi kocsmákban, vagy sörözőkben, olykor egy belvárosi bérház tetőteraszán tartja.
A koksz műhely nem a honi szatirikus képzőművészet önjelölt, kizárólagos letéteményese, intézménye, vagy exkluzív páholya; inkább valamiféle hely - amolyan senkiföldje - a konvencionális sajtókarikatúra és a „szomorúművészetek” között, - hely a szokványosnál igényesebb karikatúrák, szatirikus grafikák, festmények, szobrok, kisplasztikák és fotók, pontosabban mindezek alkotói számára.
Ez a hely tizennyolc szatirikus képzőművész önálló világát öleli fel a vizuális szatíra számtalan műfaját, kifejezésmódját és stílusirányzatát képviselve. Jó hely.