művészeti író, műkritikus
Szakálháza, 1890. november 9.
Budapest, 1954. november 28.
1910: Déva, Oberrealschule; 1910-1913: Pesti Polgári Iskolai Tanítóképző, 1916-ban diplomázott; 1913-ban tanulmányutat tett Angliában, a skandináv országokban és Amerikában. 1915-ben a Magyar Pedagógia c. lapnál dolgozott. Ekkoriban ismerkedett meg Kassák Lajossal a Ma kiállítótermében. 1920-ig Nagymartonban, majd a kispesti munkástelepi iskolában tanított. Munkássága az 1920-as évektől elválaszthatatlan az európai avantgárd művészettől. 1920-1935 között Berlinben lakott, számos újságban, folyóiratban írt kiállításkritikákat, tanulmányokat. A Jahrbuch der jungen Kunst szerkesztője volt, ahol a konstruktivizmusról, El Liszickijről, Moholy-Nagyról jelentek meg írásai. A berlini Weltbühne c. baloldali értelmiségi folyóirat munkatársa volt, ahol az 1930-as években a Harmadik Birodalom kultúrpolitikáját támadó cikkek láttak napvilágot. Érdeklődése fókuszában a berlini tartózkodás éveiben a konstruktivizmus művészetmegújító ereje és társadalomformáló eszméje, valamint a művészi alkotófolyamat, mint emberi tevékenység állt. Művészetelméleti munkásságának erőssége abban volt, hogy a látványfestészet és az elvont művészet tartalmait és érvényességét egyaránt elismerte, írásai a kortárs törekvések sűrűjében biztos eligazodásról tesznek tanúbizonyságot, a még alakuló életművek kvalitásait biztonsággal ismerte fel. Németországból írt csehszlovák, holland, jugoszláv, osztrák, román és pesti folyóiratokba is. Monografikus tanulmányokat, tudósításokat küldött az Ars Una, a Nyugat, a Képzőművészek Új Társasága, a Magyar Művészet, az Új Föld, a Kolozsváron megjelenő Korunk számára. A magyar emigráns művészcsoportokkal az aktivista Kassák Ma-körével, Barta Sándorral [az Akasztott Ember c. lap szerkesztőjével] kapcsolatban állt, támogatta őket. Titkára volt a Berlini Magyar Egyesületnek. 1926-ban az Új magyar piktúra c. könyvét egyszerre adták ki Budapesten és Lipcsében [Neue Malerei in Ungarn], amely a magyar művészet jelenlétét emelte ki az európai művészet összefüggésében. Az írásmű tárgyalja az emigráns művészek, Moholy-Nagy, Forbát, Péri és Czóbel, Egry, Szőnyi kapcsolatát az európai művészettel. ~ 1928 körül mint a Bauhaus folyóirat szerkesztője, a hazai Tér és Forma, valamint a Munka (szerk.: Kassák Lajos) c. lapokban rendszeresen tudósított a Bauhaus tevékenységéről. Saját lapot indított 1929-ben, de a Kunstnarr csak egyetlen számot ért meg. Az 1930-as években a nonfiguratív szürrealizmus felé fordult (J. Miró, H. Arp), amely számára a válságkorszak szorongásának kifejezője. 1935-ben a Harmadik Birodalom nemzeti szocializmusa elől hazamenekült, itthon a hivatalosan támogatott Római Iskola törekvéseivel szemben a magányosan alkotó művészeket támogatta. Egyéni és csoportos kiállításokat szervezett a Fränkel-Szalonban, az Ernst Múzeumban, a Tamás Galériában, az Alkotás Művészházban. Többek között Czóbel B., Egry J., Bernáth A., Szőnyi I., Barcsay J., Berény R. műveit állította ki. Az akkoriban még ismeretlen Vajda L., Ámos I., Anna M., Farkas I., Pap Gy. művészetének jelentőségét ~ fedezte fel. 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. 1939-1944 között a németül megjelenő Pester Lloyd művészeti vezetője volt. Ebben az időben írásai jelentek meg a Szép Szó (szerk.: József Attila), a Magyar Csillag (szerk.: Illyés Gyula), a Jelenkor, a Korunk Szava, az Új Idők és az Ország Útja c. lapokban. 1945 után nagy lelkesedéssel kezdett bele művészeti életünk újjáélesztésébe. Eddigi gyakorlatának megfelelően továbbra is látogatta a művészek műtermeit, bírált, buzdított. A felszabadulást új korszak kezdetének tekintette. 1945 tavaszán a csepeli munkásoknak rendezett kiállítást. A Nagyvilág, a Szabad Szó, a Köztársaság, a Jövendő, a Szabad Művészet és a több nyelven is megjelenő Új Magyarország közölte korszakelemző írásait. 1945 májusában megnyitotta Rózsa Miklós emlékkiállítását, amely Ámos I., Barcsay J., Bokros-Birman D., Forgács-Hann E., Gadányi J., Korniss D., Lossonczy T., Martyn F. műveit vonultatta fel, s kezdete volt az új festészeti és szobrászati irányokat bemutató tárlatoknak. Számos egyéni kiállítást is szervezett, de tevékenységének jelentős állomásai az értő kritikai szellemben kiválogatott, aktuális és értékőrző műveket felvonultató közös kiállítások voltak. 1946-ban megrendezte az Elvont művészet I. magyarországi csoportkiállítását a Képzőművészek Szabad Szervezetének Kiállítótermében, az Andrássy út 69. alatt, Fekete B., Gyarmati T., Jakovits J., Lossonczy T., Makarius Sammeer, Marosán Gy., Martinszky J., Martyn F., Vajda L., Zemlényi M. részvételével. A nonfiguratív művészetet összefoglaló kiállítást élesen bírálták a Szabad Szóban, amelyre ~ válaszolt. Ebben az időben csatlakozott az Európai Iskolához, megalapította a "Galéria a 4 világtájhoz" nevű kiállítótermet, amelyet az Új Világkép c. kiállítás avatott fel. A tárlat a modern technika felhasználásának lehetőségeit kutatja és mutatja be a művészetben. 1947-ben Dési Huber I. kiállítását rendezte meg az Ernst Múzeumban. 1948-ban a korszak legnagyobb összefoglaló kiállítását szervezte és rendezte a Nemzeti Szalonban A magyar képzőművészet újabb irányai címmel. Ebben az időben esztétikát tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán, de a Képzőművészeti Szaktanács újkonzervatív nézetei ellen való felszólalása miatt 1948-ban megfosztották a katedrától. Ettől kezdve fordításokból élt, nem tudta megvalósítani tervezett könyve kiadását, amely az Új magyar piktúra folytatása lett volna Magyar festőművészet Nagybányától napjainkig címmel. Készült Egry- és Vajda-monográfia megírására is. Halála előtt kényszerű passzivitásba vonult. Életében több mint 900 publikációja jelent meg.
Válogatott publikációk
Új Művészet I.,Ma, 1921. június 1.
Új Művészet II., Ma, 1921. augusztus 1.
Kassák Lajos, Ma, 1921. november 15.
A kubizmus és a jövendő művészet, Ma, 1922. január 1.
Konstruktivizmus, Ma, 1923. május 1.
A mai művészet képproblémái, Ars Una, 1923. november
Ludwig Tihanyi, Der Cicerone, 1924
Francia impresszionisták Berlinben, Magyar Művészet, 1925
Magyarság és európaiság, Képzőművészek Új Társasága, 1926. március 28
Magyar művészet külföldön, Magyar Írás, 1927. január
Das Bauhaus lebt, Bauhaus, 1928/2-3.
Rhytmus in Bildern, Die Weltbühne, 1930/41.
Malerei und Film, Fórum, 1933/2.
A nő a művészetben, Új Idők, 1936/2., 1937/1.
Das Kind in der Kunst, Pester Lloyd, 1940. február 24.
Erdélyi művészek, erdélyi tájak, Jelenkor, 1941. október 1.
Christus-Visionen der modernen Kunst, Pester Lloyd, 1941. április 13.
A kritikus nagy bűnéről és a kritika feladatáról, Magyar Csillag, 1942. február
Die Preisträger der Szinyei-Preise, Pester Lloyd, 1943. február 2.
Die finnische Baukunst, Pester Lloyd, 1943. május 18.
Polnische Künstler, Pester Lloyd, Abendblatt, 1944. január 10.
Szabad népnek szabad művészetet!, Kis Újság, 1945. április 12.
A magyar festőművészet Nagybányától napjainkig, Demokrácia és köznevelés, 1945
Művészet a romok között, Jövendő, 1946. február 14.
Vigyázat, Műcsarnok!, Esti Szabad Szó, 1946. június 23.
Modern grafikák Svájcban, Nagyvilág, 1947. január 15.
Optikai demokrácia, Diárium, 1947
Művészet és tömeg, Kortárs, 1947. november 1.
Művészet és gépi világ, Alkotás, 1948. március-április
Remete, Világ, 1949. április 7.
Főbb művei
• Új magyar piktúra, Budapest, 1926
• Neue Malerei in Ungarn, Lipcse, 1926
• Ludwig Kozma, Lipcse, 1926
• Czóbel Béla, Budapest, 1934
• Cèzanne és a XX. sz. konstruktív művészete, Budapest, 1942
• Mednyánszky László, Budapest, 1943
• A természet rejtett arca, Budapest, 1947
• Picasso, Budapest, 1943
• A tárgyformálás esztétikája, Budapest, 1948 [kézirat, amelyet a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatói jegyeztek le és
adtak ki ~ előadása alapján]
• Művészet veszélyes csillagzat alatt, Budapest, 1981 (szerk. bev.: Forgács É., teljes bibliográfiával).
Irodalom
KASSÁK L.: Emlékezés ~re, Valóság, 1965/8.
FORGÁCS É.: ~ és a konstruktivizmus, Ars Hungarica, 1975/2.
SZABÓ J.: ~ szellemi hagyatéka, Művészet, 1975/8.
FORGÁCS É.: Egy utópia lebomlása és lebontása ~ és Moholy-Nagy L. konfliktusa], 1992
Száraz szemmel, 1992, in: FORGÁCS É.: Az ellopott pillanat, Pécs, 1994.
(Muladi Brigitta)