Lenni vagy hol lenni?

Tér és idő nélkül létezni? Ha közös pontot kéne találni Timkó Bíbor munkáiban akkor az az erre a kérdésre adott válaszok mentén rajzolódna ki. A jelen kiállításon szereplő művek: legújabb grafikai és festménysorozata is, ezt az elmúlt években kialakult téma- és formavilágot viszik tovább. Aki azonban ismeri Timkó Bíbor munkáit, annak feltűnik, hogy valami megváltozott.

A festői megoldások helyét az egyre erőteljesebb grafikus vonal veszi át. Aztán a színek: a jól ismert pasztelles hangulatot két-három szín és átmenetei váltják, egy sokkal letisztultabb világot eredményezve. A lágy tónusú környezet helyett az így fehér alapra kényszerült alakok körül egyszerre légies és szürreálisan üres tér jelenik meg: a figurák gondolati tere.

A gyakorta feltűnő szimbolikus alakok és a körülöttük megjelenő tárgyak egy álomszerű, minden racionalitást mellőző világ megtestesítői. Valós térben nem csak a szereplők, hanem az őket körülvevő környezet sem létezik, időtlenségüket a gyakori léptékváltások és éteri jellegük hangsúlyozzák. A művész által választott CSEND elnevezés, mely a sorozat grafikai és festészeti anyagára is vonatkozik az egyén belső világába való utazásként értelmezhető, ahol az apró részletek által bontakozik ki a történet.

Egy-egy játékosan könnyed, ugyanakkor ismerős momentumokat precízen visszaadó helyzetek vizuális leképezései ezek. A gondolatbeli kényeztetéseket végigvevő Special treat, az olvasás közben felmerülő asszociációkat bemutató Book& Coffee vagy a növények és fák világát a meditatív állapottal párhuzamba hozó Jóga.

Az egy-egy ilyen gondolatból kiragadott motívum válik a képeken megjelenő, dekoratív elemmé, mely mintává válva tölti ki az alakok körüli légüres teret. Önálló életre kelnek a fogalmak, egyszerre redukálódva figurális dekorációvá és a kompozíciókat kiegészítő, akár magyarázó képi elemekké.

Közben az alakok transzparenciáját nem csak az egyes alkotásokon felbukkanó és funkcionális helyükről kiszakított emberi szervek adják, hanem a gondolatok kivetülései által teljesen kiadott szereplők. A kompozíciók e tértől és időtől függetlenített figurái könnyed, ugyanakkor állandóan visszatérő helyzetekkel szembesítenek, melyek mindannyiunk számára ismerősen hatnak, valamelyik világunkban.