Alfredo Barsuglia, fiatal osztrák festőművész nem ismeretlen a hazai közönség számára, hiszen már 2008-ban bemutatkozott az akkor még Ráday Galéria, ma már Faur Zsófi nevét viselő kortárs művészeti galériában. Azóta több csoportos kiállításon és nemzetközi művészeti vásáron (Budapest Art Fair 2009, Art Market Budapest 2011, Art Paris 2012) is sikerrel szerepelt, mindeddig azonban magyarországi egyéni kiállítsa váratott magára. Többek között ezt a hiányt kívánja pótolni a május 15-én nyíló tárlat.
Igazi nemzetközi művészről beszélhetünk, aki Ausztriától kezdve, Lengyelországon és Oroszországon át, Pekingben, Los Angelesben és New Yorkban is dolgozott és állított ki. Szakmai kvalitását a számtalan magán és intézményi vásárláson túl mi sem jelzi jobban, hogy művei, fiatal kora ellenére az Osztrák, de mondhatjuk, hogy Európa egyik legrangosabb gyűjteményébe, a Leopold gyűjteménybe is bekerültek, valamit rendszeresen szerepelnek munkái a Dorotheum, és a tengerentúl aukciós házaiban. Mostani anyaga egyenesen Bécsből érkezik Budapestre.
A művész ez alkalommal festményei bemutatása mellett, a Faur Zsófi Galéria terét és falait változatja át valóságos díszletté, tér- és videoinstalláció segítségével. A látogató különböző mini-történeteket, filmszerű beállításokat láthat, mintha kimerevített filmrészleteket nézne, jobban mondva mintha filmes díszletben járna. Barsuglia a festmények kiállítása mellett, a galéria falát is átfesti, valamint projektor segítségével természeti hátteret vetít egy munkája mögé, míg a galéria közepén egy valódi homokvárat épít fel.
A művek mind rövid, leíratlan és befejezetlen történetek vizuális megjelenései/kivetülései, melyeket magunkban szemlélve tovább írhatunk/gondolhatunk. Hasonlóan a filmes díszletekhez és trükkökhöz, melyekkel akár egész ál-városokat lehet létrehozni, a galéria belső tere is kitágul és utazásra invitál. A homokvár megépítésével, és a mögé vetített valós háttérrel (melyet nem tudunk pontosan beazonosítani) a kint és bent, valóság és fikció furcsa párbeszéde jön létre.
Olyan történeteket látunk, melyeket még soha nem írtak meg, vagy vetettek papírra. A befejezetlenség érzését tovább erősítik a kiállításon látható festmények, melyek bizonyos részeit a tökéletes pontosság és kidolgozottság, míg más elemeit a szándékos vázlatosság jellemzi. A képeket kísérő szövegek, címek pedig tovább variálják az értelmezés lehetőségeit. Ránk, nézőkre vár így végül a feladat, hogy Alfredo Barsuglia „kép-meséit” tovább szőjük és megpróbálkozzunk azok befejezésével.