A rajz egyszerre archaikus és friss művészi megnyilvánulás. Egyszerű, egyszeri és egyedi. A jelen lévő sokszorosított képek halmazában kiváltságosnak tűnő sziget. Olykor szerény, csendes, máskor meglepő energiákat tömörítő tett, vagy tárgy. Ennek ellenére az utóbbi években méltánytalanul perifériára került a hazai művészet fősodrát tekintve, ahol inkább az intellektuális, elemző, az elidegenített, és az elidegenítő gesztusok váltak hangsúlyossá.
Ez a kiállítás, az alapvetően több médiummal dolgozó művészek munkáiból olyan rajzokat mutat be, amelyekkel a kissé háttérbe szorult ösztönös, intuitív és érzéki jellegnek próbál teret adni. Olyan rajzokat mutat be, amelyek rendkívül egyszerű, egyenes és közvetlen művészi gesztusokat hordoznak. Felszabadult és személyes, olykor szinte intim vonások, belső képek, és víziók absztrakt lenyomatai. A kortárs vizuális kultúrát egyébként is erősen domináló emberi test és arc egyénibb, fesztelenebb megfogalmazásai, stilizált képei. Mentális térképfoszlányok, amelyek között nem kizárt, hogy a néző ismerős tájrészletre bukkan.
A koncepció részeként, a kiállításon szereplő alkotók különböző generációkat – a huszas éveikben járó művészektől a századik életévet épp betöltőig –, és eltérő művészeti ágakat – képzőművészet, irodalom – képviselnek.