Birkás Ákos új müvei még azok számára is meglepetést tartogatnak, akik az utóbbi idöben készült munkáit jól ismerik: a mozivászonra emlékeztetö, jellegzetes képforma mellett megjelent egy másik, s a továbbra is témájául választott családtagok, barátok és ismerösök privát fotók alapján megfestett arca most a nyilvánosságnak szánt médiatudósításokból származó háttér elött jelenik meg.
Különös feszültség alakul ki igy festményein, hisz a pillanatfelvételek alapján készült ábrázolások személyes gesztusokat, arckifejezéseket jelenítenek meg, s ez a bensőséges világ látszólag nincs kapcsolatban a dokumentum-felvételekből, mediális képekböl kibontakozó, háborús vagy katasztrófa sújtotta területeken készített tudósításokból származó jelenetekkel. Ám a valóságos világhoz tartozó alakokokat Birkás ambivalens módon ábrázolja: egyrészt realisztikusan, másrészt a reklám, a média és sztárok ábrázolásának kliséit kölcsönözve, plakátok vázlatszerűségét, s a média színeit idézve. Arcuk így az irrealitás részévé válik, hisz saját környezetükből kiragadva, egy mesterségesen létrehozott világ elemeiként jelennek meg, s egy térben és időben egyaránt meghatározhatatlan közegben folyó virtuális játék részévé és ikonjaivá válnak. Ám gesztusaik által mégis intenzíven közvetítik az adott pillanatot, s nem veszítik el egyediségüket és elevenségüket. Épp így az „itt és most“ érvényességét mutatja az is, hogy Birkás a festészet eszközeivel, hagyományos technikával hoz létre a virtualitás működését idéző képeket, érzékelteti a képkezelő programok határait, a mesterséges intelligenciával pedig a művészi kreativitást helyezi szembe.