Egyikük sem a direkt politizálást választotta (sorsuk foglalta magába a politikát), akár költőkről, akár szobrászokról, festőkről, vagy grafikusokról van szó, a közhelyszerűséggel, a vizuális lektűrrel szembeforduló, kísérletező, avantgard művészetek felé fordultak.
Az efféle művészetnek kétségtelenül a legjelentősebb centruma a Párizsi Magyar Műhely volt, melynek első száma 44 esztendeje jelent meg. Az alapító szerkesztők Bujdosó Alpár (Bécs), Nagy Pál és Papp Tibor (Párizs) költők, írók voltak. A lapot maguk tervezték, maguk nyomtatták. Az arculattervező képszerkesztő a később tragikusan korán elhúnyt Pátkai Ervin volt.
A Műhely nem csak a magyar diaszpóra progresszív művészei iránt volt nyitott (Puerto Ricotól Torontóig és New Yorktól Londonig), hanem magyarországi (Kárpát-medencei) írók tucatjait közölte, a hazai fiatal- és középnemzedék számos szerzője a hatvanas, hetvenes években itt kezdte pályáját. (1989 óta a folyóirat Budapestre települt. Jelenleg L. Simon László költő főszerkesztése alatt működik.)
Szinte a kezdetektől erősen kötődött a Magyar Műhelyhez két Bécsben működő mester, a konstruktív, plasztikus, gyakorta monochrom „hajtogatásstruktúrákat” festő Gáyor Tibor és a poétikus projektív geometrikus térszerkezeteiről, valamint fotogrammjairól ismert Megyik János.
A Szőnyi-növendék Hetey Katalin és a Bernáth-tanítvány Konok Tamás életműve is Párizsban teljesedett ki. Hetey organikus-geometrikus, a teret átértelmező plasztikákat, Konok finom vonalkódokból és homogén felületekből építi meg kompozícióit, melyek nem nélkülöznek bizonyos zenei áthallásokat.
Le K’dar (Kádár József) nyugtalan lélek. Pályája láncszemszerűen összekapcsolódó, önmaga által preferált mozaikszerű stíluskorszakokból áll (horizontalizmus, recup art, könyvtárgyak, elektrografika, mail-art, stb.). Több folyóiratot adott ki Párizsban (Parisian Hongrois, Revue Art 90°, Revue Enveloppe). Gazdag magángyűjteményéből Hajdúszoboszlón létrehozta a Nemzetközi Modern Múzeumot.
Nádasdy János, aki egy Dél-amerikai kerülő után Hannoverben telepedett le a nyolcvanas években, drámai akcióival tűnt fel. Egyes műveit Beke László az informel vagy fluxus határmezsgyéire helyezi. Szívesen használt és használ hulladékot, banális anyagokat, melyek térberendezéseiben, environmentjeiben töprengésre késztető műtárggyá nemesülnek. (Dr. Hann Ferenc művészettörténész)