A képek között vannak könnyedek, vidámak (vagy annak tűnők), de vannak mélyen és többszörösen tragikusak is. Nem csak a hangulatuk tragikus, hanem a képek (vagy a negatívjuk) sorsa is. Általában az összes kép technikai értelemben épp csak hogy létezik… A legtöbb negatív nem fellelhető, és csak egyetlen, törékeny, sérült papírkép maradt meg.
A legfontosabb képek – amelyekért ezt a kiállítást mindenképpen meg akartam rendezni most –egy tragikus halál okán örökre elveszni látszottak. A VALÓSÁG TÜKÖRKÉPE A VALÓSÁGON (1976) című sorozatom darabjait még, ahogy kell, a Liza Wiathruck képregényem darabjaival együtt állította ki a rendező a Műcsarnok/Ernst Múzeum Más-kép című kiállításán majd 20 éve. Ugyanis ezek a képek magyarázzák-értelmezik azon képeket – látványegzisztenciájuk lényege szerint. Az akkori kiállítás bontása után nem hoztam el a képeimet (a képregény visszakerült a Nemzeti Galériába), a rendező előbb műcsarnoki dolgozószobájában, majd otthon őrizte nekem… Váratlan és tragikus halála után csak évekkel mertem közvetítő útján kerestetni hagyatékában ezeket, próbálkozásom azonban nem járt sikerrel. És sajnos a különleges, egyedi technikával készült képek apró, alig bélyegnagyságú síknegatív lapocskáit sem találtam sehol.
A keresésnek azonban mostanában még egyszer elszántan nekifogtam, amikor meglepetve megtudtam, hogy egy fiatal kolléga 23 évvel az én művem keletkezése után megtévesztően hasonló ötletet valósított meg (1×1 óriásplakát projekt, Lövölde tér, 1999). Anélkül, mint megtudtam tőle, hogy az én munkáimat ismerte volna, megvalósította a VALÓSÁG FÉNYKÉPE A VALÓSÁGON (helyesebben VALÓSÁG ELŐTT) verziót.
A két mű formálisan szinte azonos, képontológiai jelentése (jelentősége) alapján azonban döntően különbözik.
Minderről Passuth Krisztina születésnapjára összeállított kötetben egy tanulmányból értesültem. Az is kiderült, hogy nem csak a fiatal kolléga, hanem az ő művét kimerítően elemző művészettörténész figyelmét is elkerülte a korábbi mű. Igy témájának egy árnyaltabb elemzése elmaradt.
Végül egy skatulya mélyéről meglepő módon előkerültek a negatívok. (A képek mai színes technikával lettek újra nagyítva, Gadányi György munkája.)
Miközben ezeket a képeket hosszú időn át céltudatosan kerestem, más, rég elfeledett és eddig még soha ki nem állított dolgokat találtam mellékesen. Itt most ezek is láthatóak.
A kiállítás maga egy képregény is. Mint egy illusztrált kódex, nézhető és olvasható balról jobbra. A Kisteremben is kép, a képekhez tartozó szöveg, képmagyarázat, rövidebb-hosszabb esszé követi egymást.
(Terveink szerint a teljes szöveg az EXINDEX oldalain lesz olvasható még a kiállítás nyitva tartása alatt)