Megyik János közel öt évtizedes művészeti tevékenységének középpontjában kezdetektől a művészet elméleti és gyakorlati összefüggéseinek vizsgálata áll. Festőnek tanult a Bécsi Művészeti Akadémián (végül üvegfestőként végzett), művészete leginkább a szobrászattal rokonítható, és mindig is foglalkoztatta az építészet. Egyetlen mondatba sűrítve: festőként gondolkodik (munkái a táblakép műfaja fölötti letisztult gondolkodás eredményei), szobrászi megoldásokkal él (pálcikakonstrukciói és az utóbbi években készített vaslemezei egyaránt ezt bizonyítják), és az építészet mindig is meghatározó maradt számára (a makett léptéktől a monumentális debreceni kapuzat épület-szobor méretéig e tárgyban számos művet említhetnénk).
Megyik János a művészet hagyományos eszközeivel építkezik és ezekkel egy letisztult, radikális képi világot épít fel. Két területet érdemes közülük kiemelni: a perspektívát, mint a művészeti szemléletünket évszázadok óta alakító formaalkotó eszközt, és az összművészeti gondolkodást, amely – mint azt már láttuk – művészetének gyakorlati és szemléleti határait a designtól a képzőművészeten át az építészetig ívelteti.
Sz. Szilágyi Gábor