Artportal

Na, mi van? – Kortárs magyar művészet

2008-06-20 - 2008-08-31

Műcsarnok

A kiállítást Beöthy Balázs képzőművész nyitja meg pénteken 18 órakor. Kiállítók: Braun András, Bukta Imre, Csáki László, El-Hassan Róza, Erdélyi Gábor, Horváth Tibor, Kaszás Tamás Tibor, Kis Varsó, KissPál Szabolcs, Kudász Gábor Arion, Lakner Antal, Lovas Ilona, Menesi Attila – Christoph Rauch, Société Réaliste, Szacsva y Pál, SZ.A.F., Szász György, Szíj Kamilla, Szörényi Beatrix, Türk Péter, Várnai Gyula 

“Na, mi van?” Amennyire közvetlen a kérdés, annyira komplex a helyzet, amire vonatkozik. Mi foglalkoztatja művészeinket manapság? Mennyiben aktuálisak, újszerűek, milyen előremutató potenciállal rendelkeznek a kortárs magyar művészet által megfogalmazott problémafelvetések? Ezekből a kérdésekből kiindulva kértük fel a Műcsarnok tereiben kiállító mintegy húsz művészt, hogy új művekben reflektáljanak saját problémafelvetéseikre. Ennek következtében jelen kiállításon a látogatók nemcsak magukkal a művekkel találkozhatnak, hanem betekintést nyerhetnek azokba a folyamatokba, amelyek meghatározzák az alkotások létrejöttét.
A művészek kiválasztásának szempontjai között fontos szerepet játszott, hogy fiatal, középgenerációs és már hosszabb ideje a pályán dolgozó művészeket egyaránt meghívjunk. Tevékenységük elemzésekor több fogalom ötlött fel bennünk, amelyek végül a tárlat kohéziójának megteremtéséhez járultak hozzá. Kulcsszavaink – az elmélyedés, az elkötelezettség és az állásfoglalás, melyek akár a műalkotás létrehozásának három fázisa is lehetnek – módszertaniak voltak, mert a művészek világlátása, probléma megközelítése állt érdeklődésünk középpontjában és az általuk feldolgozott témát ennek következményeként kezeltük. E három kategória minden művész alkotói metódusában jelen van, de a meghívott alkotók személyiségében különösen érdekesnek tartottuk ezek megfigyelését. Hozzáállásuk különböző, hangsúlyaik eltolódnak, mégis e kiállítás egészében ez a módszertani megközelítés létjogosultságot nyer: bizonyítja az alkotás összetettségét és többszintűségét.
Mindezen túl a kiállítás más szempontok szerint is elemezhető. Ha a megjelenő témákat nézzük, találunk személyes történetekről szóló, társadalmi megnyilvánulásokat elemző, költői összefüggéseket vagy a világot a humor aspektusából vizsgáló munkákat. Ugyanakkor jelen vannak az esztétika új megnyilvánulásaival foglakozó, általános érvényű igazságokat kereső, illetve újszerű anyaghasználatot szorgalmazó munkák is. A kiállítás érdekessége, hogy bár ezek a kategóriák jól elkülönülnek benne, mégsem sorolják csoportokba a kiállítókat. A jelenségek között átfedések vannak, az alkotások között helyenként inspiráló párhuzamok, illetve párbeszédek alakulnak ki.
A kiállításon egy-egy művész több munkával is szerepel, így sajátos mű-együttesek jönnek létre. Annak ellenére, hogy a tárlaton találhatunk rajzokat, festményeket, szobrokat, fotó-sorozatokat és videókat, mégis az installáció az, ami e kiállításra leginkább jellemző. Az installáció az a műfaj, amely sajátságos térhasználatának köszönhetően képes kész műveket magába építeni, az elemek egymás közötti viszonyainak megváltoztatásával, azonos elemekből akár több konfigurációt is létrehozni. Egy-egy művész több munkájának kiállítása megteremti a lehetőséget, hogy több szempontból, esetleg több műfajon keresztül is megvilágíthatóak legyenek kérdésfelvetései, aktuális megfogalmazásai. Legtöbb esetben új munkákról van szó, de szerepelnek a művészeknek régebbi, Budapesten még be nem mutatott műveik is, melyek jelen kontextusban referenciapontként szolgálnak. Más esetben az alkotó csak egyetlen, jelenlegi érdeklődési körét, problematikáját érzékeltető művét mutatja be.
A kiállítást nagymértékben formáló tényező az a tapasztalat volt, amely a művészek műtermeiben tett látogatások során halmozódott fel. A műteremben a művek organikusan, sokszor véletlen- vagy rutinszerűen társítva élnek egymás mellett. A művésszel való beszélgetés során azonban az ott látott művek érdekes, inspiráló, legtöbbször egyedi összefüggés-rendszerekbe kerülnek egymással. Ezekből a vizualitásban és jelentésben gazdag konstellációkból szándékoztunk átültetni több, általunk reprezentatívnak tartott példát a Műcsarnok tereibe azzal a céllal, hogy a közönség egy sajátosabb, közvetlenebb képet kaphasson olyan kérdésekről, témákról, amelyek művészeinket pillanatnyilag foglalkoztatják. Ez a kép korántsem átfogó, azonban reményeink szerint hozzásegíti napjaink nézőjét ahhoz, hogy eligazodjon a kortárs képzőművészet jelenében.
A kiállítás részeként, de a falakon kívül, a köztérben helyezkedik el Menesi Attila és Christoph Rauch projektje. A művészek által kiadott, kéthavonta megjelenő index – a művészet helyszínei kiadvány július-augusztusi speciális melléklete, a link a kiállítás központi kérdéséhez kapcsolódik.
A kiállításegyüttesben részt vesz több budapesti magángaléria és non-profit intézmény: 2B, acb, Inda, Kisterem, Stúdió, Liget, Lumen, Videospace Budapest galériák, valamint a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület
A "Na, mi van?" programhoz tartoznak továbbá a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum videóvetítés sorozata és a Képzeletbeli Gyűjtemény internetes projekt.
Kurátorok: Angel Judit, Petrányi Zsolt 
A Reneszánsz Év – 2008 keretében.