Artportal
A kiállítást pénteken 18 órakor a művészek jelenlétében Sugár János nyitja meg. Kiállító művészek: Christiane Büchner (D), Diango Hernandez (C), Disco Batata (Dodelin – Kaszás,  F, H), Beatrice Jugert (D), Peter K. Koch (D), Maix Mayer (D), Mécs Miklós (H), Thomas Neumann (D), László Gergely – Rákosi Péter (H), Birgit Schlieps (D), Thyra Schmidt (D), Surányi Miklós (H), Szörényi Beatrix (H)  

Stanislaw Lem 1974-es A futurológiai kongresszus című kisregénye Ijon Tichy delírikus jövőutazását írja le. Az űrkutató, miután polgárháborúba fullad a kongresszus, amelyen részt vesz, viszontagságos úton megmenekül, majd több évtizedes hibernálás után 2039-ben ébred újra egy tökéletesnek tűnő világban, melyről hamarosan kiderül, hogy a képzelet szüleménye, amit a levegőbe fecskendezett hallucinogén anyagok tartanak életben. Míg a futurológiai kongresszus a jövő tervezhetőségébe vetett hit szimbóluma, az új világot egyre bizalmatlanabbul szemlélő Tichy alakja a valóság-észlelés folyamatos változását testesíti meg.
Lem elbeszélésére hivatkozva a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros 13 nemzetközi művész munkáját mutatja be Futurológusok kongresszusa címmel. A kiállítás
on a dunaújvárosi bemutatóra készült alkotások mellett terveket és ötletek is láthatók. Több munka kiindulópontjául az a felismerés szolgál, hogy a múlt elképzelése a jövőről múltként tükröződik a jelenben. Ma már jól látható, hogy amit a múlt a jövőről gondolt, más formában valósult meg, az egykori víziók és utópisztikus elképzelések mégsem veszítették érvényüket. Azért érdekesek, mert nemcsak a korabeli gondolkodásmódra, hanem az ismeretszerzés és megértés, valamint az imagináció jelenkori formáira is ráirányítják a figyelmet.

Ennek vizsgálata különösen érdekes egy olyan építészeti és szociális közegben, melynek elemeit egy univerzális érvényűnek gondolt központi terv határozta meg. A művészek Dunaújváros történetéhez, illetve személyes tapasztalataikhoz köthető időtávlatokat teremtenek munkáikban, s a dokumentáció, spekuláció és kísérlet eszközeivel arra kérdeznek rá, hogy van-e összefüggés és átjárás a különböző korok képzeletvilágai között, hogy megeleveníthetők és újra belakhatóak-e a múlt színterei, s hogy milyen személyes és kollektív élet-  és cselekményterek alakíthatóak ki e reflexió mentén.