A kiállítás – amely a Magyarországi Volksbank Zrt. „Érték, Művészet, Mecenatúra”, fiatal alkotóművészeket támogató sorozatában valósult meg – 2010. január 30-ig tekinthető meg hétfőn, kedden, szerdán 8 és 16 óra, csütörtökön 8 és 18 óra, pénteken 8 és 15 óra között.
Schaller István festményeiben egy szubjektív világ tárul elénk. Első ránézésre úgy hat, mintha nem egy már meglévő, kerek egészet, hanem épp ellenkezőleg, az egészet feláldozva, egy darabjaira szétszedett világot látnánk. Szemünk előtt hever a valóság, lebontva színes foltokra, síkokra, festői elemekre, melyeket a Művész később egy új egésszé, festői valósággá épít. Úgy tűnik, Schaller István jól érzi magát e szétszedett valóság dirib–darabjai között. Mint egy gyermek, úgy rendezgeti egymás mellé e darabokat, néha kavalkádszerűen halmozva, néha leegyszerűsítve a valóságot. Minden megformálásra, megvalósulásra vár. S mint Művész azon dolgozik, hogy ezt, a még meg nem valósultat, sejtelmeset, ismeretlent vonzóvá tegye. Gyerekkorában kedvelte az egyedül töltött órákat, melyek kalandos történetek kitalálásával, írásával és rajzolásával teltek. Ez mostanáig sem múlt el, műtermébe zárkózva kreál történeteket képekben, melyekben tárgyak testesülnek meg, a tárgyak pedig terekben, a terek pedig további tér-rétegekben, és így szolgálják a festő játékos szeszélyét álom és ébrenlét közt derengve. Mint Művész, a valóság törmelékeiből szerethető helyeket hoz létre, melyek alkalmasak – még ha átmenetileg is – a szépség megsejtésére. Egy személyes teret hoz létre, ahol jó létezni, mind a külső, mind a belső világunkban. Lehet, hogy ez az idill?