Gyarmati Zsolt a művek által kínált irracionális valósággal érdeklődést próbál gerjeszteni azon térség iránt, amit a mai kor művészete kínál, egyfajta igényt formálni a képzőművészeti gondolkodás társadalmi kommunikációba való integrálására.
Festmény-moduljai a képtörténet vizuális agresszivitásának – informel, hard edge festészet, köztéri hirdető felületek túlterített kollázsai – eszenciájaként fölfoghatók, azzal a kiegészítéssel, hogy a művész ezen agresszorokat megszemélyesítő, a digitális képalkotás jegyében fogant ügynökeit (ha úgy tetszik, démonokat) kiábrázolja, ezáltal a kiábrázolás magán a fogalom értelmezhetőségén át kapcsolódik a spiritualitáshoz.