A Ludwig Múzeum 2010-es állandó
gyűjteményi kiállítása azokat a műveket állítja fókuszba, amelyek a
művészet és a politikum sokszor ellentmondásos, konfliktusokkal teli és
komplex kapcsolatára reflektálnak. Olyan témákra gondolhatunk itt, mint a
társadalmi és művészeti utópiák sorsa, a kulturális emlékezet
működésének kérdése, a kreativitás határai, a városi terek különféle
célú használata, a művész szerepe és a politikumhoz való viszonya, stb.
Ezek a kérdések gyakran különféle hatalmi viszonyok vonatkozásában
jelennek meg, amelyek – különösen a mi geopolitikai környezetünkben, de
nem kizárólag itt – gyakran kapnak explicit politikai színezetet. Ennek
egyik megnyilvánulási formája volt az elmúlt rendszer politikai hatalma
által működtetett, kiterjedt cenzúra, ami akár egzisztenciális
értelemben is meghatározta az 1989 előtt létrejött művek korabeli
létezését, ma pedig közvetetten hat arra, ahogy ezt a korszakot, illetve
az akkoriban keletkezett műveket bemutatjuk és látjuk. Ezek a mozgások
ugyanakkor nem függetleníthetők a művészet nemzetközi színterétől, akár
oly módon, hogy a művek a vele való párbeszédben, vagy éppen ellenében
jönnek létre. Ennek talán legismertebb korszaka az ún. hidegháború kora,
amikor az absztrakt művészetet a nyugati világ propaganda eszközeként
is felhasználta a politika, míg például Magyarországon ugyanez történt a
szocialista realizmussal, amivel párhuzamosan a művészek ellenzéki
szerepbe kényszerültek azáltal, hogy nonfiguratív művészetet műveltek.