A Nagy Gábor (1972) festőművész hosszú évek óta él Berlinben. 1998-ban végezte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Tölg-Molnár Zoltán irányítása alatt, majd mesterképzésen vett részt a nürnbergi Akademie der Bildenden Künste-n. 2009-ben egyéves KOGART-ösztöndíjban részesült.
A. Nagy Gábor hamar megtalálta sajátos festői világát. A 2000-es évek elején pixelekből álló, elmosódott képeket készített, az elmúlt években pedig sajátos betűmozaik technikát dolgozott ki: kompozícióvá összeálló, szavakból és szótöredékekből álló betűhalmai a nagyvárosi neonfeliratok hivalkodó színkavalkádjához hasonló hatást keltenek. Legújabb műveivel a kortárs társadalom problémáira, a XXI. század kaotikus és bizonytalan világára reagál. Festményein játékosan kombinálja a személyest a személytelennel, az egyedit az általánossal, ahol bár minden ismerős, valójában semmi sem felismerhető.
Saját sorozatának jelentésrétegeiről így ír az alkotó: „A festmények észlelhető tartalma mind vizuálisan, mind intellektuálisan, a néző személyes emlékezetének/tudatalattijának/érzésvilágának képeivel kiegészülve válik teljessé. Legújabb festményeim három különböző jelentésrétegből állnak. Az első réteg az élénk színű, kézzel festett betűk szigorú sora, ami mozaik struktúrájú képként létezik, a második réteg a betűsorok jelentése, mint összefüggő szöveg, a harmadik réteg pedig ennek a két rétegnek a festészeti összefüggésbe helyezése…. .Mivel az ábrázolás részleteinek felismerése gyakran fokozott erőfeszítést igényel, a festmények teret engednek a néző saját kreatív fantáziájának, így vonva be azt az alkotás folyamatába.”
A. Nagy Gábor Édes hazugságok című egyéni kiállításán 17 darab festmény látható.