„Mindig szerettem azokat a regényeket, filmeket stb., ahol ugyanazt az eseményt több szereplő nézőpontjából is megismerhetjük. Azokat, amelyek jól meg tudják ragadni az egyes embernek azt a bonyolult viszonyát a történelemhez, a múltjához, a saját jelenéhez, a többi emberhez. Azokat, amelyek egyszerre képesek ennek a kusza „valóságnak” a tragikus-komikus, izgalmas-unalmas, partikuláris-fennkölt, azaz életszerű oldalát megmutatni. Azokat, amelyek a teljes relativizmus veszélye, értékhiánya nélkül tudnak az egymás mellett, után létező sokféleségnek létjogosultságot adni.” (B.A.)
A kiállításon részt vevő négy művész alkotásai ezt az attitűdöt, azaz a személyes és objektív történelem, a múlt és a jelen kapcsolatát, s az emberek jelen idejű folytonos egymásra hatását szemléltetik. Ugyanakkor ennek a gondolatkörnek a vizuális megvalósítását négyen négyféleképpen oldják meg, bár az áttűnés, a transzparencia jelensége értelemszerűen közös bennük.
Így Asztalos Zsolttól a Tükörportréit láthajuk, melyben a néző képmása összemosódik a tükörmögül ránk tekintő arcokkal. Gőbölyös Luca Lentikuláris képein a gyermekkor szubjektív és objektív történelme egybemosódik. A sorozat mind a négy képének egyenként 3-3 nézete van, a szemlélő pozíciójától függően változik a megelevenedő látvány. Az egyik nézeten az ő gyerekkorának egy objektív ténye jelenik meg, a másikon, hogy őt akkor éppen mi foglalkoztatta, s a harmadikon, mi történt akkor a szüleivel. Karina Horitz Hibrid memóriák című installációján a nagyszülei régi fotóin bizonyos szereplők mozdulatait, mimikáját átvéve azonosul egy-egy szereplővel, úgyhogy a régi fotókra rávetíti magát, így egybeolvad az őseivel. Mivel a fotókat életnagyságban felnagyítva áttetsző vászonra rögzítette, így nemcsak ő, hanem a néző is részese lehet ennek az azonosulásnak. Csáky Mariannt is a családi kötődések foglalkoztatják nagyobb méretű fotóapplikációiban, melyek a művészettörténet képtoposzaira reflektálnak pl. Madonna gyermekkel, és a kicsi, nagyapjától örökölt családot megörökítő fotói, melyet tükrös light boxaival újraértelmez, pontosabban új megvilágításba helyezi a családi múltat.
E művek révén a művészek a mai tudatukkal újraértelmezik, újrakonstruálják a múltjukat, a múltat, ám nyilvánvalóan ez az új rekonstrukció valójában éppoly konstrukció, sőt a személyes érintettség okán egyszerre jutnak közelebb és távolabb az igazsághoz. Bár kérdés, hogy a szublyektív élmények nélkül van-e egyáltalán bármiylen igazság.
Kurátor: Bordács Andrea