A kiállítást csütörtökön 18 órakor Spengler Katalin műgyűjtő nyitja meg. Kurátor: iski Kocsis Tibor.
A kiállítás címéül szolgáló Politechnika görög/latin eredetű szó, amely amellett, hogy nőnemű, megjelenik benne a „techne”, mint az antik művészetek elnevezése és a „poli” azaz a sokrétűség. Társadalmunkban egyre gyakrabban találkozni olyan helyzetekkel, mikor egy személy több, de minimum két teljes embert igénylő munkát/munkakört/hivatást vállal a személyiség adta sokoldalúság és impulzusigény vagy a méltó egzisztenciális létforma fenntartása végett. A statisztikák szerint a nők vállalása, teherbírása sok területen nagyobb, erősebb.
Miközben „minden idők legismertebb nőművésze” (amerikai változat), Cindy Sherman nagysikerű retrospektív tárlata a New York-i MOMA-ban bezárásához közelít, mi csoportos kiállítást nyitunk nyolc művésznő munkáinak bemutatásával. A kiállítók nem osztják a feminista és nemi szempontú művészeti választást/döntést, de az 1970-es évek ilyen irányú reprezentációja megkerülhetetlen napjaink nőművészei számára is. Így a VILTIN Galéria kiállításának időzítése jól jelképezi a kanonizált kezdetek és a jelen idejű művészet között húzódó folytonosságot, de egyben demonstrálja a továbblépés tényét is. A kurátor olyan művésznőket kért fel a kiállításra, akik amellett, hogy képzőművészként alkotnak, legalább akkora hivatástudattal valamilyen más területen is érdekeltek/dolgoznak. Így került a meghívottak listájára pszichológus, textiltervező, tanár, publicista, kultúraantropológus, stb. Az alkotók egy ideje hetente egyszer találkoztak a galériában és interaktív workshop, fonóbeli alakoskodás formájában, egymásra hatóan megbeszélték, átbeszélték, olykor kibeszélték a másik ötletét, így alakítva hétről-hétre a kiállítás anyagát.