A kiállításon videóperformansz, videóinstalláció és installáció segítségével értelmeznénk a természet és az ember kölcsönös viszonyát.A videóban minimalista performanszokat láthatunk, melyekben kis változtatásokat viszünk végbe a természetben, abban semmilyen kárt sem okozva, ellentétben a legtöbb emberi beavatkozással, mégis két performansz között egy-egy faág ránk suhint, mintegy büntetésül az addigi tetteinkért, akár egyéni, vagy akár kollektív szempontból.Általában az ember szokása az ítélkezés és a büntetés, de mi ezt megfordítjuk, a videóban a természet hajtja végre a büntetést rajtunk, a performereken. A videóperformansz ironikus hangvétele tág értelmezési határokon belül mozog, gondolhatjuk többek között azt is, hogy az emberiség szennyezéssel károsítja a környezetét, amit ugyebár visszakap a természettől, de a mi esetünkben nem olyan drasztikusan, csak összekócolja a hajunkat vagy finoman rácsap az egyik testrészünkre, idéző jelbe téve az emberiséget érő természeti katasztrófákat.Ezen az ironikus szálon továbbmenve építenénk egy növényi, organikus pofozógépet, amivel a látogató megbüntethetné magát, ha a videót látva kedve szottyanna ilyesmire.A másik teremben egy fának dőlt, letérdelt, vezeklési pozícióban lévő embert vetítenénk a sarokba, mintegy a sarokba állítanánk büntetésül a projektor által vetített képet. Ugyan itt átellenben, a másik sarokban egy szobrot állítanánk szintén bűnhődő pozícióba. Ezt a szobrot a performanszok helyszínén talált uszadékfákból állítanánk össze, amit egy fotón meg is jelenítenénk, letérdelve tartanánk a szobor teljes faanyagát a fejünkön.
A kiállítás a bűn és bűnhődés témakörét járja körül humoros formában, amelyben a bűnhődő felet hívhatjuk akár természetnek vagy akár embernek is.
A kiállítás kurátora: Bánki Ákos
A megnyitó időpontja: 2014 március 6. 19:00 óra