Megnyitó: 2014. április 18. péntek, 18.00
A kiállítás kurátora: Garami Gréta
Keretprogram: április 17. 17:30 – A kiállítás eőestéjén kisfilmes vetítés, a művésszel Garami Gréta beszélget
Olajos György 1979 és 1984 között végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán. Rendszeresen és sikerrel vett részt a salgótarjáni, miskolci, tihanyi grafikai biennálékon, és Európa számos kiállítóhelyén megfordult. Számos díja, szakmai elismerése mellett 2001-ben Munkácsy-díjat kapott. Művészetét, gondolkodásmódját a keleti filozófiák, a természet tisztelete, a művészet és az értelem összhangja, és a kiváló mesterségbeli, technikai tudás jellemzi. Grafikáiban a tradicionális grafikai gondolkodásmód konceptuális szemlélettel párosul. A hagyományos rézkarc végtelen aprólékosságában rejlő értékek és a képbefogadás hosszú időt, meditatív és gondolati figyelmet igénylő jellemzői egyszerre jelennek meg.
Munkáinak hol izgalmas, hol felzaklató vibrálása, folytonos vonalritmusa az élet állandó lüktetésének gondolatkörét idézik meg. Olajos képei a tekintetet állandó mozgásra késztetik a befogadás során, a szem a periférikus látásban mozgást érzékel, és keresi a kapaszkodót.
A síkszerű, sűrű, folytonos vonalszövetből apró figurális elemek rajzolódnak ki: karmokban, rákollós kezekben, fűrészfogas, tüskés, pikkelyes, vagy agancs- és kardszerű karokban-lábakban végződő, sokszor maguk felé szúró vagy hadakozó embriószerű lények. Ízeltlábas, ijesztő-szenvedő, agresszív és egyszerre önrontó, nyitott szájú csontvázzá alakuló állat-emberkék. Esendő, tökéletlen emberségünk képei, vagy lelkiállapotaink, élethelyzeteink, benső érzelmi, gondolati létezés-módjaink megszemélyesítői. Idomárok, Bámészkodók, Megátalkodottak, Keresgélők, Tanácstalanok, Lázadók, Panaszkodók, Ígérgetők, Kiüresedettek, Trükközők, Készülődők, Lemondások hegyoldala, Perszephoné kertje. Olajos állhatatos küzdelemmel sorolja, ismétli őket.
Az Óbudai Kulturális Központ április 18-án, pénteken nyíló kiállítása Olajos György 2010-11-ben festett akvarelljeit, az utóbbi másfél évben készült litográfiáit és élő struktúrákhoz, szövetekhez – levélerezethez, fa-lombozathoz, az idegrendszer hálózatához – hasonló tollrajzait mutatja be. Olajos vonalainak bonyolultsága és végtelensége, a vonalrajz szinte önmagától alakuló megszakítatlansága az élet körforgását, a halál után az újjászületés reményét is előre vetíti.