Megnyitó: 2014. szeptember 17. 18:30
Megnyitja: Dr. Bordács Andrea esztéta
A két művész munkái olyan tereket hoznak létre, melyek beszippantják a befogadót egy fiktív világba, de ezzel egyidejűleg a műalkotás működésének megértésére is késztetik. A megértés/átérzés, a lét/nemlét ellentétpárok közötti feszültség alkotja a kiállítás szövetét. A művek valós vagy fiktív helyek felvillanásai, körvonalaik elmosódottak, mintha még készülőben lennének. Emlékképekre jellemző tulajdonságaik a kollektív emlékezet képeiként teszik a munkákat értelmezhetővé.
A műalkotások olyan technikával készülnek, melyek a brechti V-effektus elvén működnek. Egyszerre repítik el és provokálják arra a befogadót, hogy tudatosan rekonstruálja a percepció folyamatát. Kondor új festményanimációja, mely ‘A figyelem útjai’ című munkájának a folytatása, a képzőművészetben megszokott térbeli helyett időbeli értelmezésre sarkallja a nézőt. A kép több pontjának egyszerre történő értelmezését egymásutánivá alakítja, s ezzel szembesíti a befogadót a folyamattal, melyet a mű percepciója során átél. Mátyási légies, különleges technikával készült művei diafilmhez hasonlító anyagukkal, romantikus-melankolikus színhasználatukkal stimulálják a néző képzeletét. Ezt az atmoszférát azonban megtörik geometrikus, strukturális formák és a körbejárhatóság hatására alaposan tanulmányozható kifordított technika központi szerepe. A radírozás, mint alkotás egy dekonstruktív technika, mely az alkotófolyamat elemekre szedésére sarkallja a nézőt.
A hiány, a lét és nemlét fogalmak állnak mindkét művész munkáinak fókuszában. Mátyási törléssel hozza létre központi formáit, ezzel kifordítja a valóságról alkotott képünket, filmszerű képei a negatívot állítják be sztenderdként. Kondor műveiben a fehér fény hiány a színes képen. Ennek ellenére maga a fény az, mely a figyelmet vezeti, és új távlatokat nyit a kép interpretációjában. A nemlét, mint a megszokott valóságnál magasabb szinten lévő, a lényeghez közelebb álló és ilyen értelmezésben ‘valósabb’ dologként jelenik meg a műveken, s ennek a felismerése kontemplációra invitálja a befogadót, melyhez a képek harmonikus légiessége meditatív hangulatot teremt.
A művek félig fiktív, félig valóságos tereket mutatnak be. Kondor könyvtára illetve Mátyási kilátói létező épületeket idéznek, de valójában kontextusuktól elszakított, kiüresített tereket tárnak elénk, mintegy a kilátók és könyvtárak ideáját. Ezáltal ismerőssé teszik őket mindenki számára, személyes emlékeket ébresztenek a nézőkben, s lehetővé teszik, hogy a befogadó saját magára, emlékeire szabja őket. Megtöltse az üres tereket és tovább építse, ami eddig elkészült. Az épülőben lévő könyvtárat és a kilátók radírral pontosan ‘kitörölt’ acélszerkezeteit körülvevő ‘kilátást’.
Kondor Attila (1974) 2000-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Tanszékén. Azóta számos csoportos és önálló kiállításon vett részt itthon és külföldön. Kiállított már többek között a Magyar Nemzeti Galériában illetve részt vett a XI. Delhi Triennálén. Számos egyéb díj közül 2007-ben megkapta a Római Ösztöndíjat. Animációkat is készít, melyek alapjául saját rajzai és festményei szolgálnak. A kiállításon megjelenő ‘Ontogenezis’ című projekt a későbbiekben a Kiscelli Múzeumban lesz kiállítva.
Mátyási Péter (1982) 2009-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő- és vizuális nevelőtanár szakán. Ugyanebben az évben tanulmányokat folytatott Londonban a Chelsea College of Art and Design- ban. Számos csoportos kiállításon vett részt Magyarországon és külföldön. Bernd és Hilla Becher munkájának hatására indult el a fotószerűség irányába, legújabb munkái grafittal, pasztellel és radírral készült rajzok négyzetes, diafilmre emlékeztető fólián.