A válogatás, e gyűjtemény-prezentáció kapcsán fontos, a rendkívül tudatos gyűjtői koncepciót jellemző következtetéseket és tanulságokat vonhatunk meg. Legelsősorban azt állapíthatjuk meg, hogy ez egy főként a festészetre, a jelenkori magyar festészetre koncentráló olyan magángyűjtemény, amely együtt él napjaink művészetének jelenségvilágával, követi történéseit, és ugyanúgy figyeli a kiemelkedőnek ítélt alkotók tevékenységét, mint a kissé kevesebb figyelmet kapó művészek munkásságát.
Ugyanakkor az is fontos gyűjteményszervező-jellemző, hogy Völgyi-Skonda-kollekció nem egy-egy mű kiemelésére és megszerzésére, hanem az életmű alakulásának megrajzolására, korszakainak tükröztetésére vállalkozik, s mindig széleskörűen tájékozódik a fiatalok, a középnemzedék és az idősebb generációhoz kapcsolódó művészek körében. Ezúttal a gyűjtemény által rendezett óbudai kiállítás a középnemzedék derékhadát képviselő négy művészre koncentrál: Király Gábor, Markovics Gábor, Radák Eszter és Regős István festőművészek alkotói törekvéseit a gyűjteményben őrzött műsorozatokból válogatott munkák révén árnyaltan, folyamatában tárja fel és mutatja be.
A stilisztikai jegyek vizsgálata kapcsán leszögezhető, hogy a Völgyi-Skonda műegyüttesben elsősorban a figuratív, a természetelvű szemlélet által vezérelt kompozíciók lelnek otthonra, de hogy e tradicionális tükröztetés milyen összetett, sokirányú és változatos lehet, azt ez a tárlat is pontosan reprezentálja. És akkor még nem szóltunk a koloritról, a színek pompázatos világáról, amely a művek kifejezésének lényegi éltetője, s amely hol visszafogottan és tartózkodón, hol erőteljesen, hol hallatlan intenzitással kibomlón teremt atmoszférát, segíti a festői mondandó megfogalmazását és közvetítését. És korántsem elhanyagolható tényező, hogy ez a festői kifejezés vagy festői mondandó – a négy művész felvonultatott alkotásai oly szépen reprezentálják ezt – rendkívül erőteljesen korunkba ágyazott, ihletetten és hitelesen megszólaló.
Wehner Tibor