partnereink
Najmányi László: Szalay Péter - VideoBio (5)
Ebben a hónapban a 2008-ban diplomázott Szalay Péter szobrászművésszel készítettem interjút, s annak alapján vázoltam fel videó portréját.
A 20. század végén eltűnni látszott a közösségi szellem szinte mindenütt a világon. Ahogy a társadalmak egymással versengő, egymással alig kommunikáló, egymást sokszor gyűlölő, magányos, önmagukkal is meghasonlott individuumokra bomlottak, hasonló sorsra jutottak a művészi közösségek is. A művészek többé nem szellemi társként, hanem legyőzendő ellenfélként tekintettek egymásra. Az őszinteség kiment a divatból, megszűntek az inspiratív viták, a művészek véleményüket egymás munkájáról csak az érintett háta mögött mondták ki, és ez a vélemény, az eluralkodott versenyszellemnek megfelelően, általában lesújtó volt. Az életkor alapján diszkrimináló, a friss húsra éhes kritikusoknak, kurátoroknak, galéria tulajdonosoknak, a művészeti intézményeknek is szerepe volt a művésztársadalom atomizálódásában: ők a generációs gettókat alakították ki. Többé nem azonos érdeklődésű, azonos irányokba kutató, hanem kizárólag ugyanahhoz a fiatal generációhoz tartozó művészek állíthattak ki együtt. Különösen jellemző volt (még ma is az) a mesterséges, ostoba megosztottság a polgári, demokratikus hagyományokat nélkülöző Magyarországon. Ezért is jelentett olyan üdítő élményt számomra, amikor egy budapesti műteremben együtt dolgozó, a mai szigorú szempontok szerint különböző generációkhoz és gondolati iskolákhoz tartozó művészek közösségére bukkantam. Három alkatilag is különböző művész fér el békésen a tágas, több helyiségből álló Damjanich utcai műteremben. Adta magát az ötlet, hogy mindhármukról videó portrét készítsek. Elsőként a már-már középgenerációsnak számító Halász Péter Tamás VideoBio-ja készült el, 2009 szeptemberében. Ebben a hónapban a 2008-ban diplomázott Szalay Péter szobrászművésszel készítettem interjút, s annak alapján vázoltam fel videó portréját. A jövő hónapban a nála néhány évvel idősebb Batykó Róbert VideoBio-ja fog megjelenni az artportal videó szekciójában.
Szalay Péter művészete és személyisége vadabb, kócosabb, a punkhoz, a számomra különösen szimpatikus utcagyerek szellemiséghez közelebb álló, mint a tetszetősségre törekvő, kifinomultan intellektuális közlésmódot kedvelő Halász Péter Tamásé. Ez persze nem értékítélet, csak a két művész által választott utak különbözőségére utalok. Szalay Péter tanulmányai során a statikus, anyagelvű szobroktól, kisplasztikáktól, a változó színű fényekkel játszó light box-okon át jutott el a fénnyel és mozgással egyaránt operáló lumino-kinetikus mozgó szobrokig. Nála a mozgás, változás nemcsak esztétikai élményt ad, hanem közvetlenül a nagyon pontosan megfogalmazott közlést szolgálja, markáns művészi ideák hordozója. Nem idegen tőle az üdítő pimaszság, nem fél provokálni az elavult attitűdöket, ahogy azt a parasztbarokk szentképből készített erőműve is bizonyítja. Eszköztára takarékos, egyszerűségre, közvetlenségre törekszik. Ahogy azt az interjúban a kőfaragáshoz való vonzódásával kapcsolatban elmondta, és művei is bizonyítják, erős benne a meditációra, a transzcendencia keresésére való hajlam. Művei meditációs objektumok, anyagból, térből és időből megformált Zen koanok. Társaságukban elemelkedhet, magasabb szellemi szintre juthat az erre képes lélek.
Szalay Péter honlapja:
http://www.szalaysculpt3per4.blogspot.com