VJ NoMore: Blumen für Dracula

 

A 2011-ben készült videó-művet egy 1989-ben, a kanadai Montrealból New Yorkba küldött képeslap és az általa ihletett zene inspirálta. Mint a komplex közlés irányába elkötelezett videó-lovas művei esetében mindig, ebben az etűdben (prelűd) is a képzőművészet, költészet és a filmművészet hagyományai ötvöződnek egységes egésszé.

 

„C'est l'Ennui! —l'œil chargé d'un pleur involontaire,

Il rêve d'échafauds en fumant son houka.”

Charles Baudelaire: Les Fleurs du mal

 

(„Az Unalom! – egy önkéntelen könnyektől duzzadó szem,

Vízipipáját szíva az akasztófáról álmodik.” – NL fordítása)

 

A képeslapot a The Cosmic Bargain című rock-operett szövegírója, DJ Helmut Spiel! küldte a darab zenéjét komponáló Sir David O’Clock karmesternek, a VITAM & SANGUINEM elektronikus kamaraegyüttes vezetőjének. A képeslapon a Gólem megalkotója, a 16-17. században élt, korunkban pop-kulturális ikonná vált Jehuda (Judah) Lőw ben Bezalel rabbi (kb. 1520–1609) sírja látható, a prágai régi zsidótemetőben. A lap hátoldalán rövid, angol/német nyelvű, szöveges üzenet olvasható: „Reminder. Do you remember the City of Eden? Do you remember the nature of Abel? Do you remember the beauty of Satan? Do you remember the culture of Babel? Danke für Die Blumen. Dracula” („Emlékeztető. Emlékszel Éden városára? Emlékszel Ábel természetére? Emlékszel a Sátán szépségére? Emlékszel Bábel kultúrájára? Köszönöm a virágokat. Dracula” – N.L. nyersfordítása.) A librettista szövege lett a zene és VJ NoMore videó-műve narrációjának alapja.

 

* * *

 

Az 1980-as évek elejétől a gótika/neogótika feltámadása hozott új stílust a kortárs képzőművészetbe, irodalomba, színházba, filmművészetbe, zenébe a progresszív ifjúsági kultúrában Nyugaton. Az alapvetően operett-alapú magyar kultúrában ez a gügyögés mentes irányzat nem tudott meggyökerezni, noha a rémtörténeteknek, a komor pátoszhoz való vonzódásnak itt is komoly hagyományai vannak, de ezek párosulnak a gyávasággal, a stílusérzék és az önirónia/önismeret végzetes hiányával, a tudatosságot igénylő játéktól való irtózással. A mindmáig virulens gót-szubkultúra, életérzés Angliában született, a szinte minden művészeti ágba betántorgott, önmagát az 1970-es évek végére felszámoló punk világlátás kísérteteként. Képi megjelenése és kulturális hajlamai a 19. századi angol és francia gótikus irodalom (roman noirefekete regény), főleg Horace Walpole, Clara Reeve, Ann Radcliffe, Matthew Gregory Lewis, Mary Shelley, Emily Brontë, Charlotte Brontë, Jane Austen, Louisa May Alcott, Elizabeth Gaskell, Eliza Parsons, Bram Stoker, François Guillaume Ducray-Duminil, Gaston Leroux, Baculard d'Arnaud, Stéphanie Félicité Ducrest de St-Albin, Madame de Genlis és a német Schauerroman (borzongató regény), Friedrich Schiller, Christian Heinrich Spiess, E. T. A. Hoffmann, a lengyel Jan Potocki és mások könyvei, a horror filmek és persze a nagy rémálmodozó, de Sade márki munkái, és az azokból kifejlődött szado-mazo erotika erős hatását mutatják.

 

További jelentős befolyást jelentett a 20. század végén sötét virágba szökő gótikus kultúrára a romantikus és viktoriánus költészet és irodalom, Coleridge, Percy Bysshe Shelley, Lord Byron, John William Polidori, Charles Maturin, Sir Walter Scott, G.W.M. Reynolds, Edgar Allan Poe, Sheridan Le Fanu, Robert Louis Stevenson, Oscar Wilde, George du Maurier, Richard Marsh, Ambrose Bierce, Robert W. Chambers, Arthur Conan Doyle, Edward Bulwer-Lytton és Charles Dickens. A viktoriánusok morbid megszállottsága a gyász-szertartásokkal, mementókkal, temetőkkel és a halandósággal (úgy általában) szinte változtatás nélkül bukkant fel a 20. század végének nyugati ifjúsági kultúrájában.

 

A gót feltámadás szellemiségére szintén nagy hatást gyakorló poszt-viktoriánus éra ugyancsak gazdag gótikus hagyományokban. Angliában Algernon Blackwood, William Hope Hodgson, M. R. James, Hugh Walpole és Marjorie Bowen írásaiban, Amerikában a ponyva magazinokban, kép- és rémregényekben bukkantak fel újra a templomromok, éjszakai temetők, vértócsák, koponyák, sírjukból kikelő halottak, kísértetek, elátkozott családok, áldozataikra vadászó vámpírok, démonok, pokolbéli lények. H. P. Lovecraft, Robert Bloch, Anne Rice, Stephen King, Daphne du Maurier, Joan Aiken, Dorothy Eden, Victoria Holt, Barbara Michaels, Mary Stewart, Jill Tattersall és Colleen Shannon könyveiben élnek tovább a hátborzongatás nemes tradíciói. Ahogy a fentiekből látszik, a gótikus horror irodalom megteremtésében nagy szerepet játszottak a nők, akiknek elsősorban pszichológiai kifinomultságot köszönhet a műfaj. A horror-művészetek vizsgálatának nagy tanulsága, hogy az emberek szeretnek félni, legtöbbjük nem tudna az állandó rettegés nélkül szaporodni, termelni, élni.

 

A modernizmus 1970-es években végrehajtott harakirije után a pop kultúrához közeli képzőművészetben (lemezborítókon, divatfotókban, az egyre népszerűbb, önálló műfajjá váló zenei videó-klipekben, számítógépes játékokban, stb.) is megjelentek az északi gót (viking), a középkori és pre-raffaelita hagyományok. Nagyon sok zenekar (például a szellemileg roppant befolyást szerző Bauhaus) tagjai jöttek a képzőművészeti iskolákból, akadémiákról, magukkal hozva és tovább fejlesztve színpadi megjelenésükben, attitűdjükben, videó klipjeikben az ott tanultakat. Az Ernst Fuchs, Salvador Dalí és Robert Venosa példáját követő H. R. Giger svájci művész, az Alien filmek látványtervezője illusztrációi és festményei nyomán a horror-képzőművészet legitimizálódott a galériák és a múzeumok primér érzelmektől és indulatoktól korábban mereven elzárkózó világában is. Anne Sudworth, Nathaniel Milljour, Gerald Brom, Luis Royo, Dave McKean, Jhonen Vasquez, Trevor Brown, Victoria Francés és James O'Barr csak néhány a gótika feltámadása első hullámában érkezett művészek közül, akik mindmáig nemzetközi sztárjai az irányzatnak. Nagy lökést adott a gótikus horror amerikai képzőművészeti legitimizációjának a bostoni Institute of Contemporary Art Gothic című, 1997-es kiállítása, amely Jake és Dinos Chapman, Mike Kelley, Gregory Crewdson, Robert Gober, Jim Hodges, Douglas Gordon, Abigail Lane, Tony Oursler, Alexis Rockman és Cindy Sherman munkáin keresztül mutatta be, vitte a nemzetközi képzőművészeti szcéna fősodrába az egyre népszerűbb  irányzatot.

 

Francesca Gavin Hell Bound (Pokolra tartó) című, 2008-ban megjelent könyvében foglalta össze, fogalmazta újra az általa „a félelem művészetének” nevezett, komor üzenetet hordozó stílus teoretikai alapjait. Ő Banks Violette, David Noonan, Gabríela Friðriksdóttir, Christian Jankowski, Marnie Weber, Boo Saville, Terence Koh, Matthew Stone, Olaf Breuning, Tal R, Dr Lakra, Abdul Vas, Joss McKinley, Jonathan Meese, Sue Webster és Ricky Swallow képzőművészeti munkásságát tartotta fontosnak kiemelni. A felsorolt művészek az extrém metál zene, a hardcore punk, a motorbicikli klubok, a pornográfia, a mészárlós horror filmek világában és a pop kultúra más elemeiben keresnek és találnak inspirációt.

 

Angliában az 1980-as években indult, mára klasszikussá avanzsálódott Young British Artists (YBAs – Fiatal Brit Művészek) elnevezést kapott laza művészcsoport csempészte be a nagy galériákba és múzeumokba a gót-horror életérzést, illetve annak valamilyen mutációját. Damien Hirst, Tracey Emin, Liam Gillick, Fiona Rae, Steve Park, Sarah Lucas, Ian Davenport, Michael Landy, Gary Hume, Anya Gallaccio, Henry Bond, Lala Meredith-Vula, Angela Bulloch, Angus Fairhurst, Mat Collishaw, Simon Patterson, Abigail Lane és Sam Taylor-Wood sokakat meghökkentő, elborzasztó munkáit számos új galéria támogatta, köztük a Karsten Schubert, Sadie Coles, Victoria Miro, Maureen Paley's Interim Art, és Jay Jopling's White Cube váltak jelentősekké. Az YBAs csoport gótika iránti vonzódásának talán legerősebb, nehezen überelhető példája Damien Hirst gyémántokkal borított, állítólag 50 millió angol £-ért (előállítási költség 14 millió £) elkelt koponyája, amelyet először a londoni White Cube galéria állított ki.

 

Képzőművészként is nagyhatású divattervezők, mint például Karl Lagerfeld, Alexander McQueen, John Galliano, Rick Owens, Gareth Pugh, Ann Demeulemeester, Rodarte, Olivier Theyskens, Thierry Mugler, Claude Montana, Jean-Paul Gaultier, Christian Lacroix, Riccardo Tisci, Marc Jacobs, Stefano Pilati, Helena Horstedt és Hanna Hedman korán meglátták a feléledő gótikában rejlő vizuális lehetőségeket. Lagerfeld 1977-ben, Párizsban rendezett nagyszabású stílusteremtő partijának jelmondata „tragique exigée absolument noire” („totálisan fekete tragikus ruházat kötelező”) volt.

 

* * *

 

Amerikában az 1980-as évek elején vált elterjedté a sötét, félelmekkel és babonákkal teli életérzés. A modernista gondolkodás mintegy 10 évvel korábban történt kimúlása után sokak számára ekkor vált nyilvánvalóvá az Amerikai Álom összeomlása, egy ki tudja meddig tartó, globális rémálom kezdete. Az orwelli vízió a mindenkit szemmel tartó, minden ellenállást letörő, minden emberi kapcsolatot ellehetetlenítő, az egyéniséget kibontakozni nem engedő mindenható államról, valós alternatíva hiányában 1984-ben beteljesedett.

 

Noha az Egyesült Államokban nem kötelező személyi igazolványt kiváltani, s a rendőrök nem igazoltathatják alapos ok nélkül az embereket, a készpénzforgalom minimálisra csökkenése, a bankkártyák elterjedése révén minden pénzmozgásról, s ezzel együtt az állampolgárok pillanatnyi hollétéről azonnal értesülnek a hatóságok. Az 1980-as években megkezdődött a térfigyelő kamerák tömeges felszerelése az utcákon, nyilvános helyeken. Bár az amerikai törvények kötelezik a kamerák működtetőit a felvett képanyagok periodikus letörlésére, és felvételek a rajtuk feltűnő személyek engedélye nélkül elvileg nem publikálhatók, gyakran feltűnnek ezek az illegálisan megőrzött videó anyagok televíziós hírműsorokban, s a törvényi tiltás ellenére a hatóságok akár évekkel készítésük után is könnyen hozzájuthatnak a rajtuk szereplők és a bíróság engedélye nélkül archivált képanyagokhoz.

 

A számítástechnika robbanásszerű fejlődése az 1980-as évektől lehetővé teszi számtalan telefonbeszélgetés egyszerre történő rögzítését, és speciális szövegfelismerő, fordító programok segítségével történő elemzését. Az internet gyors népszerűsödése következtében rohamosan csökkent a postán keresztül továbbított, írott üzenetek, levelek, képeslapok száma. Az állampolgárok netes, elektronikus kommunikációját sokkal könnyebb, olcsóbb figyelemmel kísérni, mint a postai úton továbbított üzenetváltásokat. Talán ezért is szőtték meg és tették világszerte könnyen elérhetővé a világhálót. A hidegháború éveiben 700 000 specialista ellenőrizte az USA és a külvilág közti posta- és telefon/telex forgalmat. Ma már néhány szuperszámítógép végzi, az embereknél sokkal hatékonyabban ezt a feladatot.

 

Az amerikai repülőtereken az utóbbi években már a ruha alá belátó, az utasok meztelen testének képeit számítógépes adatbázisokban rögzítő kamerák is gyakoriak, ahogy a kamerákat arcfelismerő programokkal társított megoldások is, sőt, olyan informatikai alkalmazásokat is bevetettek a hatóságok, amelyek az egyes utasok érzelmi állapotát is képesek megállapítani. A műholdak kamerái a világ bármely szögletéről tudnak nagyfelbontású fénykép- és videó felvételeket készíteni, amelyeken az arcvonások is kivehetők. A totális állami kontroll létrejöttének példái hosszan sorolhatók. A Nagy Amerikai Testvér szemei mindent látnak, fülei mindent hallanak, nem mindig kézfogásra kinyújtott kezei bárhová elérnek bolygónkon.

 

Ahogy az éberebb polgárok ráébredtek teljesen kiszolgáltatott helyzetükre, általánossá vált a paranoia, a „fortélyos félelem”, a gyanakvás, bizalmatlanság, bezárkózottság a „szabadok és bátrak” országában, ahogy az amerikaiak szeretik minősíteni hazájukat. A Szovjetunió bukásával valós vetélytársak nélkül maradt szuperhatalom, az Amerikai Birodalom szellemi dominanciája révén ez a sötét, reménytelen, őrülettel határos életérzés gyorsan elterjedt az egész világon. Ezt a hangulatot tükrözte DJ Helmut Spiel! 1989 őszén New Yorkba küldött képeslapja is.

 

* * *

  

A golem, a holt anyagból formált, mágiával életre keltett, antropomorf lény, az embrionikus, tökéletlen, formátlan szubsztancia fogalma először a Bibliában (Zsoltárok könyve, 139:16) jelent meg. A modern héberben a szó átvitt értelemben ostobát, magatehetetlent, rendetlent, lassút is jelent. Metaforaként az alkotójára, gazdájára, pártfogójára, elindítójára támadó személy, vagy folyamat meghatározására is használják. A prágai Gólem történetét számtalan formában feldolgozták az elmúlt évszázadok során. A legenda szerint a nagytudású Lőw rabbi az egyre erősödő antiszemita támadások, pogromok elleni védekezés céljaira formálta meg agyagból a kolosszust és a mágiával megidézett Astaroth démontól, a Pokol koronahercegétől, a bölcs Salamon király sötét ellenpárjától kapott varázsszó (Isten kimondhatatlan, titkos neve) segítségével keltette életre. A Gólem elvégzett minden rábízott feladatot, de alkotójára és annak környezetére támadt, amikor megteremtője elfelejtett munkát adni neki. A rabbi végül kénytelen volt megsemmisíteni egyre veszélyesebbé váló teremtményét. A Gólemet megalkotó prágai maharal (vallási vezető) sírjának álló és mozgó képei mellett Paul Wegener 1920-ban, Gustav Meyrink regénye alapján készített Der Golem, wie er in die Welt kam (A Gólem: Hogyan jött világra) című némafilmjéből vett idézetek és kreatív módon, iróniával használt vallási és kabalista szimbólumok alapozzák meg VJ NoMore videó-művének hangulatát.

 

Paul Wegener munkájával nagyjából egy időben készült F. W. Murnau Nosferatu, eine Symphonie des Grauens (Nosferatu: A Horror Szimfóniája) című, 1922-ben bemutatott, ugyancsak stílusteremtő filmje, a német expresszionizmus másik jelentős alapműve. A film története Bram Stoker Dracula című regényének kalózmásolata: a német stúdiónak nem volt pénze megvásárolni a jogokat. Hogy a turpisság ne derüljön ki könnyen, megváltoztatták a szereplők neveit, a Max Schreck által játszott főszereplő vámpír a rendező szerint román (valójában görög) eredetű „Nosferatu” nevet kapta, Dracula grófból Orlok gróf lett. Az ő Murnau filmjéből kölcsönzött figurája is feltűnik VJ NoMore videó prelűdjében. Gólem és Dracula duója az alapinspirációt szolgáltató képeslapot küldő Helmut Spiel! animált fényképeivel kiegészítve válik szentségtelen Háromsággá. Ebben a műben is feltűnnek a rendező trademark vizuális jelei, a szögesdrót, égő gyertya, acélrácsok.

 

A mintegy 7 perc hosszúságú videó-mű 1989-ben, elektronikus hangszerekre (Korg M1 szintetizátor, DDD-1 ős-dobgép, mellotron, stb.) komponált lassú, szomorú, kísérteties, az orosz népdalokat és a francia grand guignol rémszínház dalbetétjeit idéző zenéjét DJ NoMore 2011-ben újrakeverte és mágikus-liturgikus részletekkel (gregorián kórus mormolta varázsigék, énekes-mise töredékek, stb.), gong-hangokkal, sóhajokkal, kilégzés hangjával és ipari zajokkal egészítette ki. A zenét az előadó VITAM & SANGUINEM elektronikus kamaraegyüttes karmestere, Sir David O’Clock komponálta és narrálta (Draculean – a nagy Lugosi Béla, számtalan vámpírfilm főszereplőjének jellegzetesen vérmagyar, amerikai tinédzserek által gyakran bevetett kiejtését emuláló – akcentust alkalmazva).

 

Najmányi László

Copyright @ 2011, VJ NoMore